Sziasztok!

Na végre eljutottam ide is, hogy megírjam azt a kis bejegyzést, amit már az előző posztomban említettem egy kis szobrocskáról, amit átfestettem. A napokban, sőt utóbbi hetekben szinte folyamatosan használtam a fényképezőgépemet, mert rengeteget videóztam és fotóztam is vele. "Művészi" képektől kezdve, egészen baba bemutatókig mindenfélét, tegnap este töltöttem és válogattam át egy részét, több mint 300 képről van szó...Ehm a lényeg, hogy ezek között voltak az ehhez a poszthoz szükséges fotók is XD

De áttérve a témára, szóval igen, nem sok mindenre volt időm ebben a hónapban a fent említett munkásság miatt is, de másképp sem, viszont legalább ezt sikerült befejezeni! A júniusi ócskapiac haulomban mutattam, hogy találtam ezt a kis tengerimalac szobrocskát, ami sejtésem szerint gipszből vagy valami hasonlóból van öntve. Ha esetleg valaki kézileg szobrászkodta, akkor le a kalappal előtte, de nem hiszem...Kicsit ütött-kopott, valszeg valamikor ajándék lehetett valakinek vagy hasonló, de végülis kidobta akié volt szóval...

Mikor megláttam, már akkor tudtam, hogy ebből lesz egy kis projekt, avagy emlék szobrocska Sid számára. Higgyétek el, ha tehetném, minden egyes malackámnak készítenék ilyent, de ahhoz különböző fajta szobrocskák is kellenének, hisz pl. Johnnynak tüskés, borzos szőre volt. És ugyanígy a többieknek, volt akinek hosszú volt stb. Sid volt az akit idén vesztettem el és az egyik leghosszabb ideig velem élő mali, akivel egyik legszorosabb barátság alakult ki köztünk. Úgy éreztem mindenképp neki kell ezt a szobrot "szentelnem" (nem szeretem ezt a szót, de jobb kifejezés most nem jut eszembe). 

Ezért kiválasztottam a megfelelő színeket hozzá: fekete, fehér, narancssárga, mars barna, púder szín, zöld és metál zöld. Sid vöröses bunda részéhez kevertem a narancsot a barnával, a púder színt pedig a szájánál használtam, ahol nem volt fekete a bőre. A zöldek természetesen a fű és lóhere részekhez kellettek. A végén lefixáltam az egészet és a szemgolyókra átlátszó körömlakkot kentem, hogy "életet" adjak neki.

Miközben festettem, folyamatosan nézegettem róla a képeket, hogy a részleteket amilyen csak pontosan lehet, úgy vigyem át a szobrocskára. Az apróságokra is figyeltem, pl. a lábacskáinak és karmocskáinak színe stb. Nyilván nem teljesen tökéletes, hisz azért vannak eltérések a szobrocska öntésében is, és Sid kinézetében is pl. a fülek állása vagy Sid bundásabb egyed volt stb. Az is kicsit megtévesztő volt, hogy az évek során változott Sid szőrének színe. Persze itt nem kell óriási változásokra gondolni, csak olyasmikre, hogy itt-ott kicsit több fehér jelent meg a fekete részeken, vagy a pofijának egyik oldalán több vörös szín stb, ahogy a szőrét cserélte, mint minden állat, normál mennyiségben és módon. Végülis ilyen lett a végeredmény:

A végén a talapzatra rákarcoltam ceruzával a nevét, születési (2016) és halál évét (2022), illetve egy mali tappancs nyomot is :)

Jelenleg az számítógép asztalomat díszíti, valszeg itt is marad, a Hancock mellszobor mellett, aminek a festéséről már írtam előzőleg külön posztot! Mit gondoltok? Szerintetek jól sikerült? :)

Bj-Lydia

Sziasztok!

Annyira, de annyira nem akartam, hogy eljöjjön ez az idő...nem akartam megírni ezt a bejegyzést, mert annyira rettegtem tőle, de sajnos elkerülhetetlen és úgy érzem tartozom nektek is ennyivel, elvégre ti is szorítottatok, hogy a kis öreg harcosom, Sid, helyrejöjjön. De az élet megint pofon vágott, mert miért ne? 

Sajnos szombaton (2022.03.19) délelőtti órákban Sid itt hagyott minket örökre. És elképesztően nehéz ezt felfogni, de valahogy el kell mégis fogadnom. Részben mindig is számítottam rá, hisz előbb-utóbb mindenki eltávozik, és Sid már "senior" korban volt. Arról is blogoltam már előzőleg, hogy mi történt vele és miért etettük már két hónapja. Sőt, azt nem is említettem, hogy az etetés mellett, ugye lefogyott, de visszatért még a bőrgomba problémája is, ezért a hasán, és a testének hátsó felén, mindkét oldalt teljesen elhullt a szőre...Szóval ugyanazzal a samponnal, amivel még a múlt évben is fürdettük ugyanez a probléma miatt, újra kezeltük és fürdettük. Idővel a sok kuporgás miatt, a hátsó lábain a talpai is bevörösödtek, sőt az egyik gennyes is lett, ezrét erre is kaptunk egy antibiotikumos kenőcsöt és kezeltük vele....Tudjátok, egyik csapás a másik után, kb. hetente mentünk az állatorvosunkhoz, a különböző problémákkal...

Az egészben viszont az a legnagyobb dolog, hogy mindegyik problémát sikerült és tudtuk kezelni. Sid egyre jobban volt, ügyesebben evett már magára is, reggelente kiabált a többiekkel és jött a kaja után, már a szénát is majszolta, sőt még zöld borsó pehelyt is tudott enni. A bőrgomba probléma is javult, a szőre szépen nőtt vissza. A talpain is elmúlt a gyulladás, csak kicsit voltak már vörösek. A szobában is járkálgatott mikor elengedtem, csalogattam kajával is, hogy járkálgasson, mert a hátsó lábai nehezebben mozogtak neki. Ez részben az öregség, másik részben az, hogy apró kis daganatok voltak a lábacskáin a bőr alatt. Ezeket már kb. egy éve felfedeztük, a doki azt mondta, hogy figyeljük nem-e nőnek, mert ha nem nőnek, akkor nem kell piszkálni őket. És nem is volt probléma velük, szerencsére ugyanakkorák maradtak, csak néha fájtak Sid lábai, tudjátok, mint az öregek, mikor rossz az időjárás...

Mégis...a sok pozitívum ellenére történt valami amire nem számítottunk és most sem értjük mitől lépett fel, de ami Siddel végzett az puffadás volt. Igen hasi puffadás. Nagyon-nagyon veszélyes a tengerimalacoknál, mivel ők nem tudnak gázt sem üríteni és hányni sem, így a gázok felhalmozódása elkezdi nyomni a rekeszizmot és ez megfullasztja a malacot. Szerda délutántól elment az étvágya és keménynek éreztem a hasát. Csütörtökön rosszabb lett, adtunk neki a nap folyamán kétszer is Espumisan emulziót, mert ugye az embereknél is ezt adják a puffadásra. (Megj. ez nem marhaság, tényleg ezt adják a malacoknak is, az állatorvosunk is ezt javasolta, a kisbabáknak való verziót). Látszott rajta, hogy fájdalma van, nagyon könnyeztek a szemei és gubbasztott, jobban mint azelőtt...Már csak minimális kaját és vizet tudtunk bele erőltetni, nem kellett neki semmi, nem akart enni. Péntekre rosszabbodott és még nagyobb lett a hasa, ekkor döntöttem úgy, hogy itt nincs mese, irány az állatorvos. Kapott injekciót és mondta, hogy másnap menjünk vissza vele, ha nem javul. Sajnos a nap folyamán is csak rosszabodott, adtunk még neki Espumisant is este, de semmi változás. Az éjszaka folyamán még vettem ki, próbáltunk még adni neki vizet, de gyakorlatilag már ömlött a nyála, folyt végig a kezemen...Rémes volt nézni, csak hozzám bújt és semmit nem tudtunk tenni érte, éreztem, hogy a kis lábai és fülecskéi is mennyire hidegek már, mert már nem volt rendes keringése. Gyakorlatilag egész péntekről szomatra éjszaka fent voltam, kb. 2 órát ha szundítottam, imádkoztam, zokogtam, hogy bírja még ki reggelig, hogy menjünk be a dokihoz még, hátha még van esély vagy ha már nincs, akkor altassák el, hogy ne szenvedjen.

Az idegességtől annyira rosszúl voltam szombat reggel, hogy remegtem, fájt a hasam, hasmenésem volt, folyamatosan a wcre rohangáltam pisilni is (bajom van állítólag a mellékveséimmel is, ezért az adrenalintól olyan reakcióm van, hogy folyamatosan pisilnem kell, rengeteget), hányingerem is volt, de szerencsére a hányásig nem jutottam el. Ezért szombat reggel, mert igen Sid átélte az éjszakát, anyu vitte be még a dokihoz, én nem tudtam menni. Személy szerint azt hittem, hogy el fogják altatni, de nem, a doki adott még neki két injeckiót, hogy még próbálkozzunk. Mikor Sidyt visszaraktam a ketrecébe, már gyakorlatilag nem is tudott lábra állni, tántorgott és feküdt le. Mivel az előző nap is a szuri után eléggé álmos és kómás volt, ezért úgy voltunk vele, hogy várunk egy kicsit, lássuk történik e valami változás, hátha jobban lesz egy kicsit és akkor próbálkozunk újra etetés-itatással. Ledőltem kicsit én is pihenni, aludni, hogy teljen az idő. 2 óra telt el: 11:00-13:00. Anyu keltett fel, Sid már az örök álmát aludta, szépen le volt feküdve, kijött még előtte a kiságyából, ahova beraktam és félre tolta az útból, valszeg megint haragudt az ágyra valamiért, mint máskor is szokott...Nem tudom pontosan mikor halhatott meg ez a 2 óra alatt, de szerintem elég hamar 11 után, mert már beállt a hulla merevség és ki volt hűlve a kis teste 13kor...Szombat este eltemettük Johnny sírhelye mellé. Remélem a túlvilágon már megtalálta a kis barátját!

Azelőtti éjjel sokáig volt az ölömben, pontosabban a mellkasomon feküdt, ahol mindig is szokott, simiztem és puszilgattam, sokat beszéltem hozzá...Elmondtam neki, hogy mennyire szeretem és megigértem neki, hogy vigyázni fogok a kis nevelt lányára, Mandyre, akit nagyon szeretett, mindig olyan örömmel berregett neki mikor látta és bújt hozzá, most is míg beteg volt. Mondtam neki, hogy mennyire jó fiú volt és hogy mennyire fog hiányozni...Tudjátok az egészben ez a szörnyű, hogy ennyi ideje küzdöttünk ezekkel a betegségekkel és mégis, egy ilyen "banális" dolog végzett vele, aminek az okát nem is tudjuk, mert fogalmunk sincs mitől lépett fel a puffadás, hisz semmi nem változott az étrendjében, és nagyon is jól evett azelőtt...Nagyon bosszantó és kiábrándító, hogy hiába adtunk meg minden segítséget, nem sikerült megmenteni. Ne értsétek félre, nem haragszom Sidre, csak úgy minden másra...Nem igazság. 

Nagyon hiányzik, hisz egyik legjobb barátom volt, de tényleg, nagyon össze voltunk nőve, annyira hasonlított rám természetben, megszámlálhatatlan puszit kaptam tőle az évek során, még most utóljára szerda este is puszilgatta a kezem, pedig már nem volt jól...Nagyon rossz, hogy nem látom a kis fekete szőrgombócom a ketrecben. Sid 5 évet és kb. 4 hónapot élt, ami önmagában már szép kor. Furcsa ez...ma is folyamatosan bennem volt az ösztön, hogy megnézzem mit csinál épp, meg hogy kéne már etetni újra...kell néhány nap míg elmúlik ez a feldúlt állapotom, meg kell próbáljak a munkára koncentrálni, hisze semmivel nem tudtam foglalkozni az elmúlt napokban, bár kedvem és erőm sem volt hozzá...

Most már Tony kapta meg a teljes területet. Szegénykém eléggé meglepődött, hogy átjöhet újra erre a felére, a kisebbik ketrecbe, de az üres...Mondjuk Tony viszonylag jól megszokta ez a két hónap alatt, hogy egyedül van, egyelőre nem vettem észre rajta, hogy szomorú vagy depis lenne. Egyelőre csak a 3 "gyerekkel" maradunk, anyu nem akarja, hogy több malacot vegyünk. Én őszintén szeretnék egy kisfiút Tony mellé társnak, de meglátjuk mi lesz ebből.

Egyébként szerintem a macskánk (Jack) is meglepődött, hogy miért nem megyünk ki reggel korán és nap közben is többször a konyha asztalra etetni Sidyt, mert ő mindig jött és ült mellette, figyelte, dorombolt neki.

Megosztom itt is ezeket az uccsó képeket róla, amiket kb. egy hónapja készítettem, akkor még viszonylag normálisan nézett ki, nem volt olyan sovány és a szőre sem volt elhullva. Azóta többet nem fotóztam, mert nem akartam, hogy úgy maradjon meg az emlékeimben...Az egyik fotón Jackel ülnek az asztalon, a másikon meg a nevelt lányával, Mandyvel vannak egymás mellett. A fotók eredetileg színesek.

Bj-Lydia

Sziasztok!

Gondoltam blogolok nektek egy kicsit a jelenlegi helyzetemről, mivel többen is érdeklődtetek Sid malackám állapota után. Ez úton is köszönöm az érdeklődést és a kedvességetek! ♥ Úgy gondoltam könnyebb nekem is, hogy nyilvánosan leírom, mint hogy egyesével mindenkinek legépeljem, remélem nem bánjátok ti sem! Ja és mindenek előtt nem feledkeztem el a "Babu hírek 13" bejegyzésem harmadik részéről, az is következik...

A helyzet a következő: sajnos az állapota nem sokat javult. Javult valamennyit, de azóta is etetjük és igen azóta is szakaszokban alszok, de már megszoktam, már nagyjából tudok funkciónálni és mellette dolgozni is. De idő közben kiderült igazából a száj problémájának az oka: eltört a felső állkapcsa...Hogy pontos legyek, a fölső metsző fogak mögötti részen. Erre úgy jöttünk rá, hogy miután eltelt egy hónap és semmi javulás nem volt, meg kétszer is levizsgálta bódítás után a dokink, hogy nem látszik semmi baj bent a szájában, akkor döntöttük el, hogy csináltatunk egy röntgent a szájáról. (Arról inkább ne beszéljünk, hogy micsoda pofátlanság elkérni egy ilyen kis állatnak a röntgenéért 10.000 ftot!) Na azon szépen látszott a dolog. Ennek fejében, még az alsó állkapocs része is el van deformálódva.

Teória: Hogyan is történt ez az egész? Na ez egy olyan kérdés amire senki nem tudja a választ, még a dokink se találkozott ilyesmivel. Nagy a valószínűsége, hogy 2020 decemberében, mikor előszőr állt elő ez a száj probléma, akkor megrepedt a csont. Lehet nagyon erősen ráharapott valamire, vagy épp összeverekedtek Johnnyval (akkor még élt) és ott történhetett valami, nem tudom. Idő közben, valahányszor előállt a száj problémája, mi mindig fog dologra saccoltunk, de valszeg ilyenkor mindig erősebben ráharapott valamire és az a repedés (avagy már meggyengűlt csont) tovább és tovább repedt, rosszabodott az állapota. Idővel valszeg emiatt deformálódott el az alsó állkapocs rész is, mert a felső után igazodott. Ezek sajnos olyan dolgok, amik kívűlről egyáltalán nem látszanak...És hát most Januárban mikor újra jelentkezett ez a probléma, úgy látszik ráharapott ismét egy magra vagy valami és a meggyengűlt csont, főleg hogy Sid már idős mali, teljesen eltört. 

Ezért tartott most ilyen hosszadalmasan ez az egész és nagy fájdalma lehetett, azért nem tudott enni és rágni egyáltalán. Szerencsére az a 2 hetes fájdalom csillapító + gyulladás csökkentő szirup amit kapott segített és közben összeforrhatott a csont is újra. De a helyzet az, hogy normálisan harapni továbbra sem tud, főleg erősebb dolgokat, mint uborka, paprika stb., de sajnos szénát sem tud enni, magról ne is beszéljünk. Sok mindent nem is akar enni, pedig próbálkoztunk apró darabkákra felvágni vagy épp ledarált/reszelt formában is. Ezt-azt azért fogyaszt magára is, tehát a hátsó fogaival tud rágni, vagy befalni a falatokat, csak harapni nem igazán, bár a saláta levél tépése megy neki. Idő közben nagyon-nagyon lefogyott, főként alszik. Sajnos nem tudom meddig tart majd ez az állapot...Az is lehet, hogy eddig javult és ennyi lesz, talán soha többet nem fog tudni harapni és rágni rendesen, de ennek meg az lesz az eredménye, hogy az első fogai túl fognak nőni és vissza kell majd vágni őket, akkor meg megint félő, hogy elreped a csont...Persze ha egyáltalán addig húzni tudjuk a dolgokat és nem hal meg végelgyengülésben, mert hiába etetjük, úgy sem tudunk annyi szilárd táplálékot és vitamint adni neki, mint amire szüksége lenne...

Felmerült a végleges altatás témája is, de úgy döntöttünk, hogy még nem adjuk fel, mert látszik hogy ő élni akar és reggelenként is kiabál a többi malackával kórusban, mert akar enni. Így képtelen lennék csak úgy lemondani róla, még ha nem is könnyű ez az egész helyzet. Egyébként a lebetegedése óta, pontosabban kb. az első hét elteltével, elválasztottam Tonytól, mert Tony szemétkedett vele, hisz a dominancia dolog fellépett. Tony fiatal, erős és át akarta venni a hatalmat, az öregnek meg nagyon nem hiányzott a harc, hogy még jobban lesérűljön, fél is Tonytól, sőt még a kislányoktól is, pedig ők kedvesen közeledtek hozzá. Nem a legjobb megoldás, hisz így mindkét fiúnak csökkent a területe, ráadásúl Tony magányos és szomorú sokszor, de sajnos ezt muszáj volt meglépni, egyelőre.

Ami engem illet, a napokban hozzáláttam letervezni néhány ruhát, ami már egy ideje a fejemben kering, egy új projekt keretén belűl :D Még nem árulom el a témáját, de amint kész vagyok az összes ruha tervvel, akkor indítok egy szavazást és meglátjuk ;)

Emellett most készülök valahogy nekiszökni a Nyilas baba elkészítésének a MySigns projektből, mert már nagyon ott az ideje, hogy megszülessen egy újabb csillagjegy! Mellette persze foglalkoznom kell a Márciusi naptár képekkel is, de ahogy saccolom az nem olyan nagy falat :)

És igen egy másik NAGY projekt is érik a háttérben, amihez előszőr, főként a számítógépen kellene kidolgozzak valamit és volt még a múlt év vége felé egy kis beharangozója, már ha emlékeztek...Igazából hamarabb szerettem volna ha ebbe bele tudok vágni, de a sok rendelés és ugye Sid mellett, nem igazán tudtam haladni normálisan semmivel. Szóval csak türelem, megéri várni, higgyétek el! ♥

Viszont jelen pillanatban ismét festői munkát kaptam, aminek ráadásúl határideje is van, ami elég nyomasztóan hat rám, mert utálom a határidőket. Egy cégnek kell 40 darab (bár még nem tudjuk a biztos végleges számot) mini hoki kupát kifesteni és összeragasztani következő hétvégéig. Már dolgozom az ügyön, bár még igazából azt sem tudom, hogy mennyi és hogy lesz a fizetés, sőt a teljes festendő alap anyag sincs még nálam, csak egy nagyon kicsi része, mert a 3Ds nyomtatás se megy olyan ütemben...Lényeg, hogy hétfőn is, meg ma is rohangáltam "munka megbeszélésre" és ez is vett el az amúgy is kevés időmből, de majd csak sikerül valahogy, remélem! :)

Mivel nem tudom milyen gifet szúrjak ide be a végére, ezért berakok megint egy Tarkan dalt nektek (az egyik legkedvencebbem tőle), mert a zene mindig segít nekem a munka közben! Muzik hayattır! :D

Bj-Lydia

Sziasztok!

Sajnos megint eltüntem, pedig nagyon nem így terveztem a dolgokat, de hát ez mindig így alakúl :/ Igazából már tegnap éjjel (igen éjjel,most is éjjel írok a laptopról, szóval ha véletlenűl elütök egy-egy betűt akkor bocsika!) akartam megírni valahogy ezt a kis helyzetjelentős-szerzeményes bejegyzést, de nem pont beszart a g-portál szerver? Egyszerűen nem töltött semmit, errort adott ki, aztán helyrejött és elkezdtem feltöltögetni a szükséges képeket a bejegyzésemhez, erre megint beszart...Mondom oké, akkor megint napoljuk a dolgokat, jobb mint hogy megírom a posztot aztán elmegy az egész -_-

Szóval miért is tüntem el? Egy fő oka van igazából, és súlyos oka: beteg az öreg fiú. Igen sajnos Sid malackám lebetegedett ismét és most komolynak néz ki a dolog. Már múlt év télen és még utána is többször előállt ez a probléma, akkor blogoltam is róla többször is, hogy problémája van a szájával/fogaival és ilyenkor nem tud enni sajnos. Az egésznek az oka ismeretlen és nem igazán tudunk tenni ellene sem, az állatorvosunk sem tudja mi lehet ez a betegség, de lényeg, hogy időnként jelentkezik és ilyenkor fáj neki valami a szájában ami miatt nem tud és nem akar avagy nem mer enni. Ilyenkor muszáj mesterségesen etetnünk fecskendővel. Ez macerás dolog, időigényes is és senkinek sem jó, de nem hagyhatjuk magára, mert éhen halna.

Ez az állapot már lassan két hete tart...Ilyenkor naponta 5x etetjük olyan 2-3 óránként. Ez azt is magába foglalja, hogy minimális mennyiségeket alszok, reggelente is felkelek, etetünk, majd vissza fekszek és alszok 1-2 órát pótlásként, aztán megint felkelek stb. Éjjel nem tudok amúgy sem aludni rendesen, szóval gyakorlatilag 6-7 órákat alszok (múlt éjjel pl 4et aludtam), ettől meg marhára fáradt vagyok és hát kicsit agyhalott...Szóval ez az oka, hogy nem voltam képes egy épkézláb bejegyzést írni, vagy válaszolni üzenetekre és e-mailekre, sajnálom :(

Nem tudom ez a helyzet meddig tart vagy meddig húzódik, voltunk a dokinál Siddel persze mikor kezdődött az egész, mert már ismerjük a jeleket. El bódították gázzal ismét és megvizsgálták a száját, visszametszettek az első fogaiból és hátúl is kijavítottak ezt-azt, de sajnos azóta sem tud enni, pedig reménykedtünk, hogy ez volt a probléma oka. Jelenleg stagnál az állapota, nem rosszabbodik, de nem is akar javulni és már nem tudjuk mit csináljunk. Szomorú és levert, le is fogyott amiért nem tud normális szilárd kaját enni csak pépeket. Vitamin cseppeket is kap, abban a reményben, hogy segít az is az állapota javulásában...

Így a felborult élet rendem (már ha lehet egyáltalán annak nevezni) mellett próbáltam azzal foglalkozni amivel muszáj volt. Ergo volt ruha rendelésem ismét és hát muszáj volt varrnom, így a megmaradt erőmmel arra koncentráltam, szerencsére sikeresen befejeztem és megkaptam a fizettséget is érte. Közben akad még munkám, aminek holnap fogok neki ha minden igaz: egy újabb festői munka, ezúttal egy figura ami ajándékba lesz az unokatesómnak. Ezért is majd pénzt kapok a megrendelőtől, szóval igen muszáj ezzel is foglalkoznom mindenek előtt! Persze nem Sid előtt, most ő a legfontosabb és hogy rendbe jöjjön, de így bármilyen projektem van azt hanyagolnom kell...Fáradt vagyok és kicsit kiborult, de az én politikusom szinte naponta ad valami okot amin röhöghetek, szóval tartja bennem a lelket a szívem csücske ♥ De már kezdek hozzászokni ehhez a menetrendhez, szóval mindenképp megpróbálok többet kihozni magamból és tovább hajtani a "malmom a koffeinnel". XD

Ja azt még megemlíteném, mielőtt rátérnék a poszt szerzeményes részére, hogy végre havazott nálunk is, sőt jelenleg is havazik, bár az már annyira nem érdekel...Na a lényeg az, hogy az első havazást kihasználtam és kirohantam egyet fotózni! Kb. egy órácskát töltöttem kint, elég szeles idő volt amúgy, de szerencsére nem zavart be. Sikerült lefotózni azokat a dolgokat amiket akartam, na meg a Januári naptár képeket is, amire épp hogy időben kész lettem a ruhával :) Csak most már erőt kellene ahhoz is gyűjtenem, hogy meg is szerkesszem és posztoljam az idei első naptár oldalt, még míg a hónapban vagyunk...Igyekszem!

Na és akkor térjünk át a poszt vidámabb részére! Előszőr is már egy hete van az, hogy a múlkori "Vásároltam!" posztomból megérkezett a két Tarkanos képem is! Vicces módon egy és ugyanazon a napon, mindkettő a postaládámba lett bedova és nem hajtotta kettőbe a postás sem *-* Sérülések, gyűrődések nékűl érkeztek meg és viiiiii nagyon örvendek nekik! ♥

Itt van a képeslap, ami mint a hírdetésben is írta 10x15 cmes. Nem az a kemény karton alapú, hanem az a fényes papírból készült, amilyenek a régi magazinokba szoktak benne lenni és kivághatóak. Nyilván ez is olyan volt, egy régi magazinból, de nem bánom, nekem tetszik!

Na és itt van a kiváncsian várt autogram is! Ééééés valóóódi :D Nem számítottam rá, hogy az lesz, de az! A képecske egy nyomtatott példány, kb ugyanakkora mint a fenti képeslap, de az írás rajta valódi, közelebbről is megvizsgálva látszik, hogy filccel van írva. Emellett, össze is lehet hasonlítani a kézírást és aláírást a fentivel és látszik, hogy ugyanaz. VAGY egy nagyon profi hamisítvány, de ahhoz nagyon ügyesnek kellene lennie a hamisítónak, mert a filc írás módjából látszik, hogy gyorsan volt firkantva, mert a filc nyoma nem egyformán érte a lapot. Ha ebből a logikából indulok ki, akkor valaki ha megpróbálja másolni valakinek a kézíratát, az lassabban ír ugye, hogy minél jobban formálja a betűket az eredeti után, akkor pedig jobban "áztat" a filc. Legalábbis nekem ez a véleményem és meglátásom, szóval szerintem eredeti, vagy mint említettem,nagyon-nagyon ügyes hamisítvány...de kérdéses, hogy miért pont Tarkan aláírását hamisítaná az ilyen, hiszen nem egy hűű de híres valakiről van szó! Oké híres, de nem olyan óriási hírnevű azért mint mittomén Elton John? Egyébként be is van vonva egy olyan átlátszó fóliával is, hogy védve legyen a kézírás. Tervezem bekeretezni, amúgy is van itthon üres képkeretünk :) Csak a fene se tudja, hogy hova tudom felszegezni majd a falra, mert nincs sehol hely, de majd kiötlöm!

Ami pedig az egyéb szerzeményeket illeti, még mielőtt Sid lebetegedett volna, sikerült bejutnom az egyik közeli Pepcoba ismét. Főként azért mentem, mert netről értesűltem, hogy oda is érkeztek új Hot Wheels kocsik, az idei kollekciókból. Hát mit mondjak? Nagy szerencsém nem volt, de azért két darabot találtam még amit kihúzhattam a listámról. Érdekes amúgy, mert a netről azt láttam, hogy csak A és B cases darabokat raktak ki, erre az egyik amit megvettem (Spoiler Alert kollekció) C cases, szóval most mi a fene van? XD Mindegy, ettől eltekintve nagyon örülök neki, mert már előre imádom ezt a kollekciót, olyan menő festésűek lesznek még benne, csak ezekkel a hülye megszorításokkal kérdéses, hogy mikor, hogyan és mennyire tudom majd beszerezni a darabokat :/ A múlt évi kollekcióim sem sikerült normálisan befejeznem...

Erre míg mászkálok a Pepcoban nézegetem, hogy gyakorlatilag semmi más újdonság nincs, amin mondjuk nem lepődtem meg, elvégre holt szezon az év eleje, karácsony után...Jön anyu utánam a kezében ezzel a LOL Tweens babával amit a legfölső polcról halászott le XD Kérdem tőle, hogy mit csinál? Erre ő: Ez neked nincs meg igaz? Mondom: Nincs, mert a kék hajú van meg, meg a vöröses amit karácsonyra vettem meg. Ő: S még melyikek vannak ebből a szériából? Én: Hát ez a rózsaszín ruhás, meg van még a néger csaj, de az nincs itt...azt csak más Pepcoba láttam. Erre ő: Na jó akkor ezt megveszem neked, hogy legyen meg ez is, mert ki tudja mikor jutunk még be a Pepcoba, aztán ha sikerül és bejutunk a másikba akkor megveszed te a négert. Azzal már menetelt is a kasszához a babuval a kezében, én meg rohantam utána a két Hot Wheelsemmel XD Szeretem mikor anyu ilyeneket csinál, nem azért mert ajándékot kapok, hanem mert szeretem a meglepetéseket és az "impulse buy" dolgokat. Én is sokszor szoktam így vásárolni, mert rájöttem, hogy nem jó ha az ember sokat rágódik valamin, jobb fejest szökni bele, aztán utána már "egye fene megvettem!", már úgy sincs mit csinálni :) Lehet, hogy nem jó dolog, de mint említettem, próbálok minél jobban a pillanatnak és jelennek élni és lesz ami lesz! Szóval akarva-akaratlanúl meglett Fancy Gurl is, ezért is volt kipipálva az előző bejegyzésemben posztolt checklistben. Kiváncsi leszek rá, mikor végre kibontom majd, hogy mennyire fog bejönni élőben, mert ez a rózsaszínes, kislányos annyira nem az én stílusom, de cuki lesz szerintem :D (Megj. Hogy lehetnek ennyire pofátlanok a Pepcosok amúgy?? Miért kell a doboz elejére ragasztani azt a rohadt, óriás árcimkét?? Nem lehetne inkább a doboz hátára rakni, tisztára elrontja az egész összhangot :S És nem csak ezen a dobozon volt itt, mert minden egyes darabon! Megnéztem, mert anyu is említette, mivel ő visszarakott egy dobozt, ami kicsit szét volt cincálva...Úgy látszik anyu is tanul szép lassan, hogy összetört dobozos dolgot nem veszünk, még akkor sem, hogy ha kibontjuk a holmit belőle :3 Persze kivétel, hogy ha esetleg a doboz állapota miatt le van szállítva a cucc, de hát ez nagyon nem esedékes nálunk...)

Mostanra ennyi lenne. Kérlek szorítsatok, hogy Sid jöjjön rendbe, még nem szeretném elveszíteni T.T Emellett igyekszem összekapni most már magam és bármilyen fáradt vagyok, folytatom tovább a munkát és valahogy helyre rakom az agyam, hogy tudjak írni nektek!

Bj-Lydia

Sziasztok!

Ma egy viszonylag "normális" blog bejegyzést hoztam nektek, mert vicces módon annak ellenére, hogy az oldalam blognak nevezem, azért annyira nem is szól rólam, mint inkább a gyűjteményeimről és hasonlókról, bár ez az életem nagy része, hisz lényegében semmi más érdekes vagy említésre méltó nem történik soha velem XD

Na de most egy kis betekintő az elmúlt egy hét...sőt már kettő...napjaiba. Összefoglaló: Szóval ha jól emlékszem decemberben (?) említettem még, hogy Sid malackámmal volt egy kis probléma, mégpedig az, hogy nem tudott enni. Csak úgy láttam rajta, hogy folyton fölfújja magát mint egy labda, mint aki fázik és láttam rajta, hogy valami nincs rendben, láttam a szemein. Nehéz ezt megmagyarázni, de egy olyan személynek (én) akinek már ennyi éves tapasztalata van a tegnerimalacokkal, az tudja, hogy mikor van valami gáz és kell pánikolni. Akkor kénytelen voltunk átváltai a mesterséges etetésre és itatásra: pépes kaja fecskendővel, naponta 5x, kb. 2-3 óránként. Nem könnyű dolog, nagyon fárasztó. Főleg, hogy az ember ilyenkor azt sem tudja, hogy hirtelen mi történhetett, hisz addig minden okés volt. Akartuk az állatorvoshoz vinni, de az meg pont akkor karanténba kellett vonuljon 2 hétre, mert a családjába covid eset lett...Így kénytelenek voltunk etetni naponta és reménykedtünk, hogy Sid kihúzza ilyen módon addig, amíg visszajön a dokink a karanténból...Sajnos a másik állatorvos aki a miénkkel együtt dolgozik nem ért a malacokhoz és csak annyit tudott tenni, hogy adott fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő injekciót neki, meg itthon is kellett mi adjunk, meg adott vitamint is, ami erősítse a szervezetét addig. Mire lejárt volna a dokink karanténja, addigra Sid is szépen és nagyon lassan ugyan, de helyrejött. Elkezdett eszegetni és már nem kellett a dokihoz vinnünk. Ez idő alatt elég sokat fogyott, de aztán sikerült neki meghízni újra.

Egészen mostanáig...mivel sajnos úgy kb. két hete elkezdődött az egész megint! Sid ismét depis lett, felfújta magát, látszott, hogy valami fáj, valami nem okés és a lényeg, hogy nem eszik, nem iszik. A másik dolog az, hogy nem is ásított. Ez a múltkor is megvolt, szóval nyilván a probléma ugyanaz, mint előző alkalommal: valami fáj a szájában, állkapcsánál vagy ilyesmi. Megint neki az etetésnek...az első 2-3 nap után úgy tünt, hogy javúl a helyzet és elkezdett magától eszegetni, és egyre jobban. Azt hittük, hogy na most már hamarabb helyrejön és nem lesz olyan hosszadalmas a dolog és talán nem kell dokihoz menni vele. Hát sajnos a javulás után vissza zuhant és ismét nem tudott már enni semmit (ez az egész kb 5-6 nap leforgása alatt történt). Szóval a hét folyamán felhívtuk a dokink és elvittük, ez kedden történt. Végig nagyon paráztam és ideges voltam, hogy na mi fog történni, mert sajnos a malackák szájába nem lehet csak úgy bele nézni hátúl, ahol a rágó fogak vannak, mert annyira nem lehetséges kitátani az állkapcsukat.  Így már tudtam, hogy sajnos el fog kelleni altatni a vizsgálat érdekében, csak az meg nagyon nem veszély mentes, hisz ki tudja felébred-e még? Sid nem öreg mali még, de már nem is fiatal...Nos a doki pillanatnyilag megvizsgálta, elmondtam neki mi a gond, és hát persze mondta, hogy el kell bódítani, hogy meg tudja nézni a hátsó fogacskáit. Akkor sajnos nem tudott velünk foglalkozni és másnap délre kaptunk programálást. (Megj: előzőleg azt mondta a telefonban, hogy nem kell programálás, azért mentünk, de na mindegy). Így szerdán újra vissza mentünk Sidyvel. A rendelő most is full zsúfolt volt, elképesztő, hogy mennyien járnak ide! A dokink nagyon érti magát és már régi orvos, na meg vadakkal is foglalkozik, míg ott voltunk az idő alatt is behoztak egy sérűlt hattyút, meg egy nagyfülű denevért, az utóbbit nem láttam, csak hallottam, hogy beszéltek róla. Sidyt gázzal altatták el, ami tökre meglepett, mert ugye eddig az altatást mindig injekcióval csinálták. Ott voltam míg elszundított (kb 2 perc volt az egész), figyeltem hátúl álldogálva, mert nem tudtam mit csináljak XD Aztán mondták, hogy menjek vissza kb fél óra múlva. Mikor vissza mentem, mondta a doki, hogy nincs semmi gond Siddel. Elmondták, hogy a hátsó rágó fogaknál, mindkét oldalon volt egy kis fogkinővés, az egyik oldalon jobban és az zavarta, meg nyomta a nyelvét, így valszeg ez zavarta és sértette ott neki a nyelvét és száját, ezért fájt neki az evés és nem akart enni. Ezektől megszabadították, közben az első fogait is lekurtították, mert azok is túlnőttek, amiért nem tudott rágni velük a koplalás ideje alatt. Nagy meglepetésemre Sid már ébren volt mikor kihozták nekem, a hordozójában figyelt. Ennek nagyon örültem, mert az injekcióból való ébredés nagyon hosszadalmas és figyelmet is igényel, nehéz folyamat. De neki semmi baja nem volt, szóval rövid altatásokra jó ez a gáz ezek szerint :) Fizettem és eljöttünk.

Na hát azóta "lábadozik" a drágám, pontosabban már teljesen jól van! :D Ügyesen rág és eszik már mindenfélét, iszik és óriásiakat ásít. Még van azért egy picike gond, mivel nagyon rövidek még az első fogai, ezért nem tud még rendesen a kajába harapni, leharapni a falatokat, szóval a szilárdabb, nagyobb kajákat hosszú csíkokra vágva etetjük vele. Csak annyiban kell segítenünk neki, hogy a szájába csúsztatjuk a kaja csík végét és ő máris darálja be. Az első fogak mindig gyorsan nőnek (ezért is kell nekik folyamatosan a rágás, hogy kopjanak), így csak egy kis türelem kell még és segítség neki, míg újra képes lesz magától is leharapni a kaja falatokat. Remélem ezzel megoldottuk ezt a problémát, hiszen a hátsó fogak túlnövése nagyon ritka és hát amíg újra ez megtörténne nála, szerintem ő már nem fog annyit élni...hisz most kb 4 és fél éves, ha ennyi idő kellett azoknak a kinövéseknek, akkor...Tudjátok egy tengerimali max 8 évet él, de nekünk még nem volt szerencsénk ilyen hosszú életű picikhez, az eddigi rekorderünk Negro malackám volt 5 év és 8 hónappal :) De a lényeg, hogy most már minden okés, ő és Johnsy is jól vannak és remélem, hogy továbbra is minden jól megy majd! Egyébként, aki kiváncsi, Johnny a daganat eltávolító műtéte óta nagyon szépen meggömbölyödött és nagyon happy, energikus malac :D Így mindenképp jó döntés volt a daganat eltávolítása!

Ez a zűrős két hét alatt, a sok etetéssel és hát napi kb 5-6 órányi alvással (az sem egyhuzamban), nem nagyon volt időm semmire sem. Varrni akartam eredetileg a februári naptár képre, de nem jött össze. Szóval azt az elfoglaltságot választottam, ami kicsit relaxáló számomra és nem igényel különösebb koncentrációt, vagy nem olyasmi amit ne lehessen bármikor félbe szakítani, és ez a felnőtt kifestő színezgetés. Olyan ritkán van időm rá, hogy színezzek egy kicsit, de már nagyon szerettem volna és úgy érzem, hogy lelkileg is rám fért kicsit...Előszőr kiszíneztem egy gyorstalpaló oldalacskát a Neon Édességek kifestőmből. Aztán kiszíneztem egy dupla oldalt a Mythomorphia kifestőmből, ami egy Foo Kutyát ábrázól. Idő közben szétesett a kifestő könyv, vagyi lejött teljesen a borítója XD De végülis így jobban szét tudom nyitni a könyvet és színezni, szóval még jól is jött. Remélem a lapok nem hullanak szét azért! Egyébként nem tudom mennyire látszik a lapon, de a csillagokat egy új "tecknikával" dolgoztam ki, amit munka közben találtam ki: csillag flittereket ragasztottam rá. Nagyon szép fényesek ahogy mozgatjuk az oldalt és érdekesnek mutat így. Meglátom, hogy mennyire bírja majd a ragasztó tartani őket, mert lehet használom még ezt a technikát később is, más képekhez, mert tetszik :)

Azóta neki láttam megvarrni a februári naptár képhez a ruha összeállítást, csak így kicsit késik majd a dolog, de ez már megszokott tőleg. Utána meg rendelések várnak elkészítésre, szóval hajrá megint!

Bj-Lydia