ELŐZŐLEG OLVASOTT KÖNYV VÉLEMÉNYEZÉSEIM: KATT

Stephen King-Tortúra

Kedvenc karakter: -

Utált karakter: Annie Wilkes

Véleményem: Életem első Stephen K. regénye, és nem viccelek. Valahogy eddig sosem került még a kezembe, talán azért, mert mindig olyan drágák a könyvei, még antikváriumosan is. Ezért is voltam mindig Koontz mellett, aki a kritikusok szerint méltó riválisa és szerintem ez igaz is. Mégis az utóbbi időben sikerült néhány (talán kevésbé) ismert regényét beszereznem jó áron és valahogy pont ezt vettem a kezembe, hogy na, lássuk is miből él ez az író?

A történet vicces módon szintén egy íróról szól, Paul Sheldon, aki nagyon híres lett egy könyv sorozata által, aminek a főszereplője egy "Tortúra" nevű nő. Azt hiszem maga Stephennek azért sikerült ennyire jól átélnie a könyvében szereplő író szerepét, mert ugye ő is küzd vagy küzdhet hasonló problémákkal. Nos Paul kocsi balesetet szenved egy Isten háta mögötti helyen, ahol Annie Wilkes "nyugalmazott" aszisztensnő talál rá, haza viszi és ápolgatja hónapokon át a ripityára tört lábú Pault. Idő közben kiderül, hogy Annie kicsit gyagyás, Paul "Tortúrájának" legnagyobb rajongója és egy saját regényt követel magának az írótól, különben...Többet nem is spoilerezek.

Szóval összeségében egy nagyon jól megírt, összetett és átérezhető könyvről van szó. Gyakran engem is elborzasztottak dolgok benne, illetve nem várt fordulatokkal is találkoztam és ez nagyon tetszett! Szerintem mindenképp felér egy Koontz könyvel és ez is tetszett az egészben, hogy megvan benne ugyanaz a beteges fantázia amit annyira kedvelek Koontz regényeiben is! Ami miatt nem adtam teljes pontszámot, ergo ami nem tetszett az az, hogy néhol már ténylegesen túlzottan vontatottnak éreztem egy-egy leírást, abszolút hülyeségnek. Gondolom, hogy az író ezzel is az örület határait próbálta bemutatni és hasonlók, de unalmasak voltak számomra ezek a részek. Végülis minden jó ha a vége jó, és ez igaz erre a könyvre is...vagy nem? :) Olvassátok el, szerintem megéri!

 Pontozás: 4,5/5

 Kinek ajánlom?: Aki nem undorodik bizonyos dolgoktól és "bírja" a kínzást látni.

Peter és Mary Harrison-Frász

Kedvenc karakter: -

Utált karakter: -

Véleményem: Kezdeném ott, hogy ezt a könyvet nem vettem, hanem találtam. Igen, az ócska piacon hagyták maguk után valakik a földön és én felvettem, érdekes nem? Elég régi könyv, de hiánytalan és jó állapotban is van.

Ahogy a hátoldalt elolvastam kiderült, hogy emberek, pontosabban egy régi rádiós műsorba betelefonált hallgatók "vallomásai" vannak benne. Természetesen a rádió műsor létezett Angliában, ahol paranormális dolgokról és személyek által átélt ilyesféle tapasztalatokról volt szó. A szerzők pedig feljegyezték ezeket és összeállították ezt a könyvet. Ez a könyv lényege, rengeteg apró kis történet és vallomás.

Nem igazán tudom milyen véleményt mondhatok erről, hiszen vannak érdekesebb vannak unalmasabb "történetek" benne, de ugye ha azt vesszük, hogy ez nem fikció, akkor nem beszélhetünk jó vagy rossz írói tehetségről. Mit mondhatnék? Hiszem is meg nem is. Vannak hihetőbb darabok és kevésbé hihetőek, de mivel az egészet ugye csak olvastam, nem láttam vagy hallottam, így igazából azt sem tudom eldönteni, hogy melyik lehet valós és melyik csak kitaláció. Szeretnék hinni ezeknek az embereknek. Végülis nem rossz könyv, csak kicsit monotonná válik egy idő után a sok történetecske, de egy olvasást megér. Gőzőm sincs miért "Frász" lett a cím, talán mert az olvasóra rátőr a frász a történetektől? :D Nálam ez nem jött össze, de attól függ ki hogy bírja az ilyesmit.

 Pontozás: 2/5

 Kinek ajánlom?: Akit érdekelnek a "valódi" szellem történetek.

Joe R. Lansdale-Fekete rontás

Kedvenc karakter: Hap és Leonard

Utált karakter: az ügyvédnő (nagyon nem jut eszembe a neve)

Véleményem: Fogalmam sem volt, hogy mire számítsak ezzel a könyvvel kapcsolatban, mikor a kezembe vettem. A címből ítélve azt hittem, hogy valami voodoos történet lesz, de tévedtem...

Már a könyv elején megismertem a két, nagyon szimpatikus főszereplő pasit, akik legjobb barátok, Hap és Leonard, utóbbi fekete bőrű és meleg srác. Kiderül hamar, hogy Leonard nagybátyja elhunyt és ő örökölte a házát. Mikor Hap beleegyezik, hogy segít Leonardnak kitakarítani az újonnan örökölt házat, nem is gondolják, hogy milyen érdekes kis bűnténybe csöppennek, amit a végén sikeresen meg is oldanak.

Persze ebből a leírásból a tipikus detektíb sztori juthat mindenkinek az eszébe, de ez a könyv minden, csak épp nem megszokott! Tele van humorral, hétköznapi dolgokkal, románccal, na és nem utolsó sorban az érdekes megoldatlan rejtélyel. Évről évre egyre több fekete zabi gyerek tűnik el nyomtalanul, a rendőrség meg persze nem foglalkozik a dologgal...

Nekem csak jóval később esett le a könyv címe, hogy miért is "fekete rontás". A borító tervező még sunyi módon oda is rakott egy kis voodoo bábut, hogy férre vezesse az olvasót, de tényleg semmi köze az egészhez a könyvnek.

Nagyon tetszettek a Hap és Leonard közötti beszélgetések, annyira hasonlít két saját MH OCnk beszélgetéseire, hogy ettől még viccesebb az egész! Érdekes volt az egész nyomozás, felfedezések, ahogy összeállt a kép- De az is tetszett, hogy nem volt ez az egész detektíveskedés túlzásba víve és nem kifejezetten ez vitte a fő szálat. Az is érdekes volt, hogy betekintést nyerhettem a fekete bőrű emberek életébe és a rasszista dolgokba.

Nem igazán tetszett az, hogy én már jóval hamarabb rájöttem, hogy ki (az egyik) tettes, mert számomra egy mondat nagyon árulkodó volt, de lehet, hogy csak én vagyok túl jó megfigyelő? Nem tudom, de ettől eltekintve mindenképp azt a hatást érte el nálam a könyv, hogy nem bírtem letenni a kezemből.

 Pontozás: 5/5

 Kinek ajánlom?: Aki szereti a humoros, mégis érdekes, kutakodós történeteket.

Tristan de Luca: Inferno: Az Armageddon elmarad

Kedvenc karakter: Splash és Lona

Utált karakter: -

Véleményem: Elsőként megjegyezném, hogy én mennyire újonc vagyok ebben a műfajban, hiszen, ha jól emlékszem, az Alien sorozaton és ahhoz kapcsolódó műveken kívűl, még sosem olvastam más sci-fi vagy fantasy témájú könyvet.

Ennek ellenére, imádtam ezt a könyvet! Már első perctől érdeklődve olvastam a történetet, pedig az elején kicsit elvesztődtem, mert nem igazán értettem, hogy mi történik...Aztán hamar ráébredtem, hogy a történet jóval a jövőben játszódik. A szomorú, lerombolt világban, ami a leírtak alapján teljesen elképzelhető, hisz nyilvánvaló, hogy ebbe az irányba tartunk jelenleg is.

Lényeg a lényegben, hogy kifogytak az erőforrások és gyakorlatilag minden ember kukás lett nagyjából, naponta halnak éhen vagy épp kinyírják őket vagy a szinti (drog) végez velük. A történet főszereplői egy utcai banda, akik kagylószedőként működnek, ergo összeszedik a halott (vagy halálán lévő) embereket és leszállítják őket a szervkereskedő cégnek pénzért cserébe. A banda tagjai: Nero, Splash, Lona, Chilles és Xtra. Az eseményeket pedig az indítja be, hogy egy olyan "áldozatba"botlanak, aki kinyír valakit és majdnem még valakit, aki ezáltal esélyt kap egy új életre, a "kókusz" által :D

Szerintem ez kellett volna legyen a könyv címe is, kókusz. Ehelyett egy szekta nevét "Az Armageddon elmarad" kapta, ami szerintem sokáig nem is derül ki, hogy kik-mik, sőt nem is említik őket. Pont ezért nem találom megfelelőnek, ahogy az "Inferno"-t sem, mert arra még én magam sem jöttem rá, hogy milyen értelme van...vagy csak nekem nem esett le? Na de ennyit a spoilerekről!

Összeségében egy nagyon jó könyv! Nem kifejezetten nevezném izgalmasnak, mégis azon kaptam magam, hogy nem tudom letenni és az nálam ritkán esik meg. Csak azért nem tudok teljes 5 pontot adni, mert azok a részek, ahol a netvilágról volt szó, kicsit homályosak és értelmetlenek voltak számomra, azokat untam. A könyv vége elég édes-keserű, de ha rajtam múlna, mindenképp szeretnék folytatást az egésznek :)

 Pontozás: 4,5/5

 Kinek ajánlom?: Aki szereti a sci-fi történeteket.

Dean R. Koontz: Éjfél

Kedvenc karakter: -

Utált karakter: -

Véleményem: Hát igen, ismét egy Koontz könyv került a kezembe. Sokáig válogattam azok közül, amik még olvasatlanul vannak a polcaimon, végülis nem tudom miért pont ezt választottam, talán mert ennek tetszett a legjobban a borító hátán lévő kis összefoglalója.

Amint olvastam neten, meg a könyvben is vannak ilyen kis "visszajelzések" kritikusoktól, kiadóktól stb. ez az író egyik legismertebb és legjobb munkája, mondjuk ezzel teljesen egyetértek.

Ismét az a tipikus Koontz könyv, ahol több főszereplő van és külön szálakból indul a történet, aztán szépen összefonódik egy közös ok és cél érdekében. Az egész egy kis városban játszódik, Moonlight Cove, ahol "rémemberek" kezdenek gyilkolászni. Egy FBI ügynök érkezik felderíteni a terepet, meg egy dokumentum film készítő nő, aki a megölt nővére után kutat. A harmadik főszereplő pedig egy kislány, aki menekül a saját szülei elől...Természetesen megjelenik a fő gonosz is, aki az őrűlt tervét hajtja végre és a "rémemberek" miatt is felelős. A könyv nagy része menekülésből áll, a különböző szereplők "megpróbáltatásaiból" és végül győzedelméből. Kellően rémisztő, részletes leírásokkal.

Összeségében a történet izgalmas, fordulatos, persze vannak benne olyan dolgok is amire számíthatunk, mint pl. a happy endingre. Tetszett az egész, mert különlegesnek tartottam, viszont a történet mikor a tetőpontjára ért, kicsit túl hamar vége lett, túl gyorsnak éreztem, ezért is nem tudtam a maximum pontot adni rá. A karakterek kedvelhetők voltak, de nem tudtam annyira ragaszkodni hozzájuk.

 Pontozás: 4,5/5

 Kinek ajánlom?: Aki szereti a fura, hátborzongató történeteket.

Leslie L. Lawrence: A megfojtott viking mocsara

Kedvenc karakter: LLL

Utált karakter: -

Véleményem: Miután tartottam egy kis szünetet az LLL könyvekkel, úgy gondoltam, hogy itt az ideje bele fogni egy újabb olvasásába. Nem emlékszem miért pont ezt a kötetet választottam a polcomról, talán mert olyan kirívó volt, hogy díszkötetes, de végülis nem is fontos.

Már a címéből sejtettem, hogy valami északi vidéket fog játszodni a történet, hiszen "viking" és mocsár. A könyv címe meg hát tökéletesen megfogalmazza a helyiséget, ahol játszódik az egész.

Az kell mondanom, hogy megszokott, klasszikus LLL történetről volt szó, csupán csak a mitológiai elemek hiányoztak belőle, talán ezért is nem kötött le épp annyira. Tudományos konferenciára érkeznek a tudósok, köztük LLL is, egy mocsár melletti vidékre, ahol egyébként viking várost próbálnak feltárni a régészek. Éjszakánként a mocsárból visszajár egy viking kísértet, kötéllel a nyakában és gyilkolászik. Megszokott módon pedig LLL belecsöppen az egész közepébe, aztán megoldja a dolgot.

Nem mondom, hogy nem volt érdekes, de annyira mégse számított annak számomra. Talán azért is haladtam ilyen lassan az olvasásával. A szereplők kicsit uncsik volak, maga a "gazfickó" is. Néha kicsit üresnek éreztem az eseményeket, meg úgy előre meg tudtam mondani, hogy na most történik majd valami...kiszámítható volt, bár persze nem tudtam ki lehet a gyilkos, szóval ebben még mindig jó az író. De talán nem nekem való azok a könyvei, amiből hiányzik a mitológia, mert szeretek tanulni is, mikor olvasok ha már nem teljesen tud szórakoztatni a könyv. Igen, voltak olyan részek ahol éreztem, hogy na kezd érdekes lenni, beindulni a sztory, de aztán megint  csak egy lankadtabb rész következett...

Összeségében nem rossz könyv, érdekes a végén a fordulat és mikor kiderülnek a dolgok, de nem ajánlanám "első kötetként" az írótól senkinek, mert vannak sokkal jobb művei még!

 Pontozás: 3,5/5

 Kinek ajánlom?: Aki kedveli LLL történeteit.

Szabó Róbert Csaba: Fekete Dacia-Erdélyi rémtörténetek

Kedvenc karakter: -

Utált karakter: -

Véleményem: Ezt a kötetet ajándékba kaptam Izabella barátnőmtől karácsonyra, aki főként két okból vette meg: 1.mert rémtörténetes és hát ismer engem és 2.mert Erdélyben játszódnak a történetek és hát én ide valósi vagyok :) Egy másik érdekessége a kötetnek az, hogy az írója jelenleg abban a városban él, ahol én is!

Szóval érdeklődve vettem a kezembe a könyvet miután befejeztem az előzőt és hát kicsit csalódtam. Magyar íróról van szó és valahogy kicsit többre, jobbra számítottam. Úgy értem a történetek egész érdekesek, csattanókkal a végén, amiket szeretek. Volt néhány igen kiemelkedő kis sztory ami bejött, viszont 1-2nek abszoluté a lényegét sem értettem meg! Nem tudom, hogy mit is akart kifejezni az egésszel az író, de nekem nem esett le és csak a fejem vakartam, hogy akkor most mi is történt? Egy másik minusz pont, hogy az író borzalmasan aprólékosan ír le bizonyos dolgokat és mintha kicsit öhm..."szökdösne" ide-oda. Nekem legalábbis a leírásai túl zsúfoltnak tüntek, mintha túl sok mindent akarna bele gyömöszölni a mondataiba, emellett folyamatosan "eszébe jut valami" és még azt is hozzá toldja a már amúgyis hosszú leíráshoz, így kicsit lecsó lesz belőle...

Megeshet, hogy ez csak nekem tünt így, vagy nem ehhez szoktam, vagy tudom is én, de ez nagyon nem tetszett. Folyamatosan azon kaptam magam, hogy összezavarodok, ilyesmit nem igazán tapasztaltam, pedig tini korom óta folyamatosan olvasok. Talán ezért is haladtam ennyire lassan, nyöszörögve a könyvvel.

Végülis mivel a könyv több novellát tartalmaz, azért gondoltam néhány szóban kifejtem róluk egyesével a véleményem, mint előzőleg már tettem ilyen könyveknél:

1. A rettenetes víz urai: Amolyan visszatérő hallottak dolog, nem volt rossz.
2. Emlékül Annuskának: Esküvő és félreértések, kicsit fura volt.
3. A hegyi állat barlangja: Kicsit beteges, de ez tetszett.
4. Lelkiismeretünk bekötőútján: Ez nagyon érdekes volt, de nem értem miért nem adta az író a "Fekete Dacia" címet neki, hisz lényegében ez a címadó történet.
5. A léghajó utasai: Még nem hallottam hogy léghajó szállítana a túlvilágra, de klassz kis történet volt.
6. Éjszakai horgászat: Na ebből semmit nem értettem meg...
7. Az ululuji csapda: Meh, olyan semmilyen volt ez, tele káromkodással, a lényegére őszintén már nem is emlékszem.
8. Ruba Mihály ajándéka: Amolyan happy endes sztory, kicsit fura, elég gyenge.
9. Kiszáradás: Beteges és nem a jó értelemben, amolyan mérgezéses történet, amitől felfordult a gyomrom.
10. A sebész: Mániákus nő...nem volt rossz de nem is jó.
11. Az ördög Kolozsváron: A tipikus körforgásos történet, kicsit beteges.
12. Mészárlás a keleti tónál: A lényegét egyáltalán nem értettem meg. Félig meddig azt sem, hogy miről is volt szó, mi is történt??
13. Utolsó járat Monostorra: Megint a tipikus út a túlvilágra dolog, kicsit uncsi.
14. A Boglyas-szikla rejtélye: Nagyon jó volt a történet felépítése, de a vég csak kérdéseket hagyott, hiányzik a normális lezárás.
15. Az emeleti szobák lakói: Szomorú igazából és uncsi.
16. Stein József és testvérei: Modern kori Frankestein jutott eszembe róla...hogy hogyan fogalmam sincs, gyenge.

 Pontozás: 3/5

 Kinek ajánlom?: Aki kedveli a rémtörténeteket, de nem vágyik túl borzasztóra?