TOVÁBBI KÖNYV VÉLEMÉNYEZÉSEIM: KATT

Fekete István: Téli berek

Kedvenc karakter: -

Utált karakter: -

Kedvenc jelenet rész: A könyv vége felé történtek tetszettek a legjobban

Véleményem: Régebben, mikor még tini korban voltam, nagyon szerettem Feket István műveit, mert az állatokról szólt, akiket megszemélyesített. Bemutatta a mindennapi életüket, szépet és szomorút is egyben, mégis olyan módon, hogy tetszett.

Már nagyon régen olvastam művét, de polcaimon van még pár könyvem tőle, amit soha nem olvastam, valószínű, hogy ezért is vettem ezt a kezembe, meg azért mert télről van szó, szóval pontosan talált a hónapokhoz. Sajnos látszólag kihúztam vele az egész telet. Az igazság az, hogy sokszor hanyagoltam az olvasását, mert nem igazán jött be a könyv.

Anno olvastam a "Tüskevár" címűt is, ami lényegében ennek az előzménye, ugyanazokkal a szereplőkkel (Tutajos, Bütyök, Matula stb), csak az nyáron játszódik, ez meg ugye télen. A lényeg, hogy a gyerekek vissza mennek Matulához a berekbe a téli vakációra és ezt a kb. két hetet írja le a könyv, meg kicsit az azelőtti dolgokat is, részletesen. Nem sokra emlékszem már a Tüskevárból, mert nagyon régen olvastam, de ha jól tudom azért sem voltam úgy oda, hát mint említettem ez sem nyerte el a tetszésem. Unalmasnak találtam. Sok dologgal nem értettem egyet benne, és fel is bosszantottak bizonyos jelenetek. Pl. durván bánnak a kutyákkal, csak azért "mert kutyaként viselkednek". Aztán ott van a folyamatos vadászás ami szerintem megint fölösleges. A könyv maga is eléggé monoton, ugyanazok a dolgok történnek benne, de végülis ezt megértem, mert mit lehet csinálni a berekben két hétig? Én tuti a falra másznék unalmamban...

Természetesen a leírások továbbra is nagyon szépek, ugye ezért imádom az írót és általában a műveit is, csak valahogy nem jönnek be azok ahol emberekről ír, mert csak azt a tipikus "paraszti viselkedést" látom, ami nagyon tud idegesíteni és bosszantani!

Így összeségében hosszú könyv, de nem izgalmas, nem érdekes, nem nekem való. Ami igazán tetszett benne azok a leírások és néhány ritka kis pillanat, mikor bepillantást kapunk az állatok szemszögéből is. Nem hiszem, hogy újra olvasom.

 Pontozás: 2,5/5

 Kinek ajánlom?: Aki szereti a szép táj leírásokat és nem vár semmi természetfölötti dolgot.

Leslie L. Lawrence: A gyűlölet fája

Kedvenc karakter: LLL

Utált karakter: Volt néhány idegesítő karakter, de nem utáltam senkit

Kedvenc jelenet rész: -

Véleményem: Ezzel a kötettel ismét sikerült rájönnöm arra, hogy Laci bácsi régebben írt könyvei sokkal jobban bejönnek, mint az újabbak. Nem tudom miért, csak érdekesebbnek, eseménydúsabbnak találom őket.

A történet a Fülöp-szigetekre való utazással kezdődik és mint megszokott, LLL máris belemászik egy kis gyilkosságos kulimászba, bár lényegében most nem az ő hibája volt. Eddig nem olvastam még olyan könyvét, ami itt játszódott volna, ezért reménykedtem, hogy nyerek egy kis betekintést a helyi mitológiába és szokásokba, de sajna ez elmaradt a tengerparti bungalók világába merűlve.

Bár a végkifejlett igencsak érdekes lett, főleg mikor mindenre fény derűlt, tetszett. Ötletesnek találtam, elképzelhetőnek. Tetszett az is, hogy a "gonoszok" végülis normálisan elnyerték a büntetésük és nem csak börtönt kaptak.

Tetszett, hogy most nem volt egy egész hadseregnyi szereplő, úgy lehetett követni rendesen hogy ki-kicsoda, bár volt egy-két ember aki talán felesleges volt a képben. Viszont néha úgy érzem, hogy LLL kicsit már túl jó...kicsapong a "gary stu" karakterek típus felé, és ezt nem díjazom annyira. Mindegy végülis, ő a főszereplő, csak néha kicsit soknak érzem a képességeit, megérzéseit stb.

Összeségében jó könyv volt, ügyesen megírva és összeállítva, nem találtam unalmasnak, vontatottnak.

 Pontozás: 4,5/5

 Kinek ajánlom?: Aki szeretne egy érdekes detektív történetet, vagy szereti LLL könyveit.

Dean R. Koontz: Menekülés

Kedvenc karakter: Curtis

Utált karakter: Sinsemilla, Preston

Kedvenc jelenet rész: Mikor végre kaptunk egy leírást Curtis valódi alakjáról

Véleményem: Elég vaskos könyvről van szó, így kicsit időbe telt míg végeztem vele.

Ez amolyan beteges-természetfölötti keverék volt kicsit, de a gyengébb fajtából. Több történet szál futott végig egymás mellett, míg a végén természetesen egybefonódtak, minden jó ha a vége jó módon.

Micky a kissé alkoholizmusban szenvedő fiatal, munkanélküli nő, rémes gyerekkorral, megszívlel egy fogyatékos kislányt, Leilani, akinek az anyja drogfüggő, Sinsemilla, és nevelőapja meg gyilkos, Preston. Ezen kívűl Preston kicsit mániákusan keresi az ufókat és már eltette láb alól Leilani bátyját, Lukipelat, az ufokra hivatkozva, most pedig Leilani következik, így Micky ki akarja szabadítani a kislányt.

A másik történetszál egy Curtis Hammond kisfiút mutat be (bár nem ez az igazi neve), aki menekül valakik elől, közben szerez magának egy kutya barátot is.

A harmadik szál pedig nagyon silány, nincs rendesen kidolgozva és csak alig bukkan fel, egy ex-nyomozóról van szó, akit ha jól emlékszem, Noahnak hívtak.

Lényegében találó a könyv címe, hisz mindenki menekül valami/valaki elől és úgy amúgy egész érdekes a könyv, de kicsit vontatottnak éreztem, túlságosan elnyújtottnak. Voltak benne kedvelhető karakterek, meg semlegesek is. Hiányoltam ezt-azt, amolyan betekintőket egyesek fejébe, még ha ezek ott is voltak, nem éreztem elég hitelesnek őket. Összeségében nem rossz könyv, de volt már ezerszer jobb is Koontztól. Szerintem lehetett volna rövidebb is, néhány fölösleges dolgot, szereplőt kihagyni belőle stb.

 Pontozás: 4/5

 Kinek ajánlom?: Azt nem tudom, hogy kinek ajánlanám, de olyannak biztos nem, aki könnyen felhúzza magát dolgokon.

Dean R. Koontz: Hideg tűz

Kedvenc karakter: -

Utált karakter: Jim Ironheart annyira nem jött be

Kedvenc jelenet rész: Mikor kezdett összeállni a kép

Véleményem: Ismét egy Koontz könyvet kaptam a kezembe, mert kiváncsi voltam főként arra, hogy mire utalhat a cím?

Tapasztalataim alapján Koontz 2 fajta könyvet szokott írni: beteges vagy természetfölötti. Ez az utóbbi volt és nem is a legjobb.

A címre visszatérve, szerintem annyira nem passzól a könyvhöz, találóbb lett volna "A szélmalom" vagy valami hasonló. Hiszen ez a "hideg tűz" annyira nem volt lényeget adó a történetben, csupán csak az egyik főszereplő, Jim Ironheart, rikító kék szemei miatt kapta, meg ami mögötte rejtőzött.

Jim tragikus múlttal rendelkezik, meg természetfölötti skizofréniával? Valahogy így tudnám leírni. A lényeg az, hogy előre megérez dolgokat, hogy ki hol fog bajba kerűlni, melyik államban, helyszín, körülmények stb. és elmegy azt megmenteni. Mintha Isten sugallata lenne...

A másik főszereplő Holly Thorne, egy újságíró nő, aki már nagyon unja a munkáját, mert nem sikerül neki áttörő cikket írni. Míg össze nem találkoznak véletlenűl Jimmel, és szemtanuja lesz az egyik életmentő akciójának. Egyből belezúg a pasiba, nyomozni kezd és így tovább. A végén persze lelepleződik, kiderül minden és megoldódik a probléma, happy end.

Őszintén nem tartozik a kedvenceim közé Koontztól, mert a könyv első fele, kb. 60%, vontatott, húzott (pl. a repülőgép akció), lassú volt és elég unalmas is. Az igazán érdekes dolgokat, a "felfedezést", "harcot a gonosz ellen", a könyv második felére hagyta az író és sajnos ez a kisebbik rész, 40% (vagy talán még kevesebb?). Igen, ez a rész az ami nagyon érdekes volt, itt letehetetlenné vált a könyv, de addig...volt néhány nap mikor kihagytam az olvasását, mert nem volt kedvem hozzá és ez nagyon nem jó jel egy könyvnél szerintem.

A szereplők nem voltak valami kedvelhetők és szerintem ez sem jó. Közömbös maradtam irántuk. Holly túl okos volt (?) vagy nem is tudom, olyan...túl könnyen lejött neki minden. Jim meg túl hideg, unalmas (minusz az állapota) és a végén sem éreztem azt, hogy ő igazából szerelmes lenne, mintha csak hazudna, megjátszaná a dolgot, nem tudom.

Összességében tetszett, de lehetett volna sokkal jobb is, ha egyes részek nem ilyen hosszúak és eseménytelenek (?). Kicsit egy, már előzőleg látott filmre emlékeztetett az egész, de nem tudnék példát mondani rá.

 Pontozás: 4/5

 Kinek ajánlom?: Aki ki szeretné próbálni Koontz irományait, az semmiképp se ezzel a könyvével kezdje...

Dean R. Koontz (és mások): Csapdában

Kedvenc karakter: -

Utált karakter: -

Kedvenc jelenet: -

Véleményem: Megint egy kis horrora vágytam, így egy újabb Koontz könyvet emeltem le a polcaimról. Már előzőleg tudtam, hogy ebben nem csak az ő története van benne, hanem más írok munkája is, és ez még jobban fokozta a kiváncsiságom!

Átnézve a tartalomjegyzéket meglepett, hogy milyen sok van benne és ezeknek a kis történeteknek a hosszúsága is váltakozó pl. vannak csak néhány oldalasak, de vannak olyanok amik meghaladják a 10et is. Koontz kivételével egyik íróról sem hallottam még, de ez segített abban, hogy eldöntsem melyikőjüknek jegyezzem meg a nevét és érdeklődjek további irományaik után is! A továbbiakban rövidke véleményt írok a történetekről külön-külön:

1. Dean R Koontz-Csapdában: Nyilván ez a címadó történet, és azt hiszem a leghosszabb is a könyvben. Érdekes, érdekfeszítő, mint amit megszokhattunk már az írótól. Egy rosszúl sikerűlt kísérlet eredményéről olvashatunk.
2. John Coyne-A szökés: Nagyon különleges történet, az eleje tök normális, utána meg csak pislogtam, hogy mi is történt? Az egyik kedvencem volt az egész közül, mert szeretem az olyan elbeszéléseket, ahol egy őrűlt ember fejébe lehet látni.
3. F.Paul Wilson-Az élet egy napja: Banda háború, semmi különleges, annyira nem jött be.
4. Robert R. McCammon-A gyíkember: A címet nem szószerint kell érteni, mint ahogy én hirtelen tettem, a történet elkezdésekor! Fura volt, kicsit olyan...ufo mese?
5. Joe R. Landsdale és Dan Lowry-Pilóták: Egy szörnyű baleset túlélőinek a bosszúja. Kicsit morbid, nem volt rossz.
6. Ed Gorman-Nyomkereső: Megint egy "bosszút állunk" történet, semmi különleges.
7. Rick Hautala-A munkát be kell fejezni: Üldözős elbeszélés, aminek a végén van a csattanó, egész jó volt, csak rövidke.
8. Al Sarrantonio-Káin gyermekei: Úúú na egy másik nagyon jó történet a könyvben! Beteges és fura. Két gyerekről szól és...nem akarom elárúlni a lényeget, de nagyon tetszett!
9. Max Allan Collins-Elvi kérdés: Öhm bérgyilkosok egymás ellen? Valami ilyesmi, nem jött be.
10. Rex Miller-December kisasszony: Gyilkossági ügy felderítése és teljesen érthetetlen szövegelés...hülyeség.
11. John Maclay-Az elbocsátás: Megint bosszúállás...Rejtélyes, egész jó volt, csak rövid.
12. Charles De Lint-A szent tűz: Kicsit fura, néha zavaros történet valami túlvilági izékről amik az emberekre vadásznak? Nem rossz.
13. Edward D. Hoch-A lélekvadász: Érdekes volt az alapja, egy baráti kör aki alkut köt az ördöggel, aki aztán később sorra leszedi őket. Kicsit olyan nyomozós történet.
14. Barry N. Malzberg-Darwini tények: Úristen! Ez akkor baromság volt, filozofálgatás a semmiről! Ez volt a legrosszabb történet az egész könyvből!
15. Richard Laymon-A vadászat: Ez tetszett, elkapni egy erőszakoló alakot egy kis csavarral, valóságból sem ártana néha ilyent bevetni.
16. James Kisner-Tucker Anyó: Megint kamionosok kerűltek a képbe, de ez jobb volt mint a "Pilóták". Megint a bosszúállás volt a képben, a csattanó is meg volt.
17. J. N. Williamson-Jezabel: Vicces módon az én Jazabelle karakterem jutott eszembe a címről XD. Fura volt...nem igazán tudom hova tegyem ezt a történetet, és végülis ki/mi volt Jezabel? De tetszett.
18. Michael Seidman-Mit mondott Chelsea: Több történet szál fut egymás mellett, ami a végén egybe fonódik egy csattanóval, mellesleg a hajléktalanokról szól. Klassz volt.
19. Trish Janeshutz-Riverenos: Az Amazonas környékén élő indiánok hitvilágából egy darabka. Különlegesnek találtam a történetet, tetszett.

Összeségében azt hiszem több történet tetszett, mint ami nem, ezért a könyvet sokaknak ajánlom, szerintem megéri beszerezni és belekostólni.

 Pontozás: 4,5/5

 Kinek ajánlom?: Akit érdekelnek a fura történetek, szeretne megismerkedni különböző "horror" írók stílusával.

Leslie L. Lawrence: A teaültetvény I-II.

Kedvenc karakter: LLL

Utált karakter: -

Kedvenc jelenet: A fagyasztóból való kiszabadulás 2x is!

Véleményem: Ismét egy LLL könyv kerűlt a kezembe, ez is már jó ideje ült a polcomon, szóval gondoltam végre kiolvasom.

Srí Lanka volt most a főhős utazási célja, gondoltam yee megint új mitológia világot ismerhetek meg kicsit! Sajnos tévedtem...

A könyv úgy érzem elég döcögősen, lassan indult. Az előfestés és készülődés, aztán Srí Lankára való utazás és végre a tényleges helyszínre való megérkezés felemésztette az első kötet több mint felét. Nem mondom, hogy unalmas volt, de kicsit vontatottnak, lassúnak éreztem.

A teaültetvény, na meg a rengeteg résztvevő kicsit zavarba ejtett megint, sok név, sok foglalkozás, mind egy cél. Bár már kezdek hozzászokni ezekhez a dolgokhoz az LLL könyvben, hiszen kell azért akiket ki lehessen nyírni nem? Kicsit bonyolult volt úgy az egész történet, mivel lényegében két bűncselekmény fonódott egybe és ez megtévesztő, de hát ez volt a lényeg is nem?

De végülis azért csak megtudtam egy-két újdonságot Srí Lankáról, pl. a veddákról, akik az őslakosok. Csak szerettem volna többet is olvasni a hitvilágukról, meg ilyenekről. Nem vagyok annyira oda azokért a LLL könyvekért, ahol nem egy "szörny" gyilkol, mert általában az ilyenekben a mitológia sincs jelen. Összeségében jó könyv volt, de nem hinném, hogy a topjaim közé bekerűl.

 Pontozás: 4/5

 Kinek ajánlom?: Aki szeretne egy érdekes detektív történetet, vagy szereti LLL könyveit.

Gaston Leroux: Az operaház fantomja (rövidített változat)

Kedvenc karakter: -

Utált karakter: -

Kedvenc jelenet: -

Véleményem: Ez volt a harmadik és egyben utolsó ilyen "rövidített változat" könyv amit megvettem, mert az eredetit nem találtam meg.

Az opera fantomja történetet szintén ismertem, vagy legalábbis azt hittem. Oké az alap téma és szereplők ugyanazok, viszont a könyv annyira más, mint a film (2004es verzió), ami egyébként egyik nagy kedvencem.

Hát mit is mondhatnék? Megint csalódnom kellett. Bár lehet, hogy az eredeti könyv jóval izgalmasabb, hisz sok olyan történik amik kimaradtak a filmből, de így rövidített változatban megint csak azt éreztem, hogy összecsapott az egész. Nagyon össze volt sűrítve a cselekmény, sok helyen nagyon értelmetlen és fura volt. Új szereplők is vannak benne, akik a filmben nem bukkannak fel, sőt nagyon kulcsfontos szereplő is, az "Idegen". Érdekesnek találtam, hogy ennyire átírtak a forgatókönyvet, de végülis lényegtelen. A fantom háttere is egészen más, de ismét azt kell mondanom, hogy a film ezerszer jobb, letisztult, egyszerű, míg a könyv, túlságosan bonyolult és fura.

Ettől eltekintve azért elolvasnám az eredeti művet is, ha valaha hozzájutok, mert lehet, hogy megváltozna a véleményem.

 Pontozás: 2/5

 Kinek ajánlom?: Aki hozzám hasonlóan nem találja az eredeti változatról a könyvet.

Robert Louis Stevenson: Dr.Jekyll és Mr.Hyde különös esete (rövidített változat)

Kedvenc karakter: -

Utált karakter: -

Kedvenc jelenet: -

Véleményem: Az előzőleg olvasott Frankenstein utáni csalódás után, úgy gondoltam, hogy rázzuk le ezt is, hisz nem lehet akkor ez sem jobb nem? Nos tévedtem!

Magáról az eredeti történetről semmit sem tudtam, az alap dolog kivételével: egy orvos feltalál valami szert aminek a hatására átváltozik éjszakánként, előhozza magából a sötét, gonosz énjét. Igazából, tényleg ennyi a regény lényege, csak ezzel-azzal kicsit bővítve, húzva. Mégis sokkal élvezetesebbnek találtam az egészet, pedig ez is ugye rövidített változat. Nem tudom hogyan, de sokkal jobb volt az összeállítása!

Nem éreztem azt, hogy olyan szuper rövid és sok minden ki lenne hagyva belőle. Olyan volt, mintha az eredeti történet is egy ilyen szép kis mese lenne. És ez tetszett, élvezhető volt annak ellenére, hogy nem olyan érdekes azért a történet. Kicsit hirtelen ért véget, Dr. Jekyll levelével, meg is lepődtem rajta. Kiváncsi lennék, hogy az eredeti könyvben is csak ennyi az egész?

 Pontozás: 3,5/5

 Kinek ajánlom?: Aki hozzám hasonlóan nem találja az eredeti változatról a könyvet.

Mary Shelley: Frankenstein (rövidített változat)

Kedvenc karakter: -

Utált karakter: -

Kedvenc jelenet: -

Véleményem: Mivel nem volt szerencsém abban, hogy megtaláljam a könyv eredeti változatát, kénytelen voltam ezt megvenni. Láttam, már akkor is, hogy ez egy rövidített változat, amit gyerekeknek készítettek. És pontosan ezt is kaptam.

Nem nyűgözött le a könyv, bár most olvastam előszőr úgy igazából a Frankenstein történetét, és annyira másra számítottam! Sok mindenen meglepődtem! Csalódtam benne azt hiszem, túl depis volt. Amit eddig hallottam róla, illetve amit tudtam (?) csak részben volt benne.

Mivel gyerkeknek írták át és rövidítették le, megértem, hogy a morbidabb dolgokat kiszedték belőle, de attól eltekintve...nem tudom, nem voltam oda érte! Ettől eltekintve nagyon szeretném megszerezni az eredeti verziót és elolvasni azt, talán megváltozna a véleményem.

 Pontozás: 2/5

 Kinek ajánlom?: Aki hozzám hasonlóan nem találja az eredeti változatról a könyvet.

Leslie L. Lawrence: Ahol a pajpaj jár

Kedvenc karakter: LLL

Utált karakter: -

Kedvenc jelenet: A mumu vacsora 

Véleményem: Kiváncsian fogtam hozzá ehhez a LLL könyvhöz, hiszen nem a már jól megszokott Himalája világában játszódik, hanem Pápua Új-Guineában. Ez egy olyan helyszín, ahol még az eddig olvasott könyvei közül egyik sem szerepelt. Főként a mitológiára voltam kiváncsi, mint általában!

Érdekesen indult a könyv, ahol már az elején megismerkedhettem a szörnnyel, azaz a pajpajjal, ami a pápuák szerint egy szellem. Sajnos nem kaptam, se nem találtam elegendő infot róla, így elég nehéz elképzelnem, hogyan is nézhet ki! Na igen a pajpaj gyilkol, bajt hoz stb.

A könyvben elég sok szereplő felbukkant, különböző kutatók, különböző bázisokon. Titkos kísérletek és a halottak száma egyre nő...Nem akarok mindent részletezni, hisz egy nagyon jó műve ez az írónak és senki előtt sem akarom lelőni a poént, ami igen érdekes csattanó! Olyan, ami szerintem akár a valóságban is simán bekövetkezhet. Az is tetszik, hogy félrevezetések és apró elágazó szálak is vannak a könyvben. Tetszenek a leírások is, az ember úgy látja maga előtt a cserjést, a dzsungelt, azt a világot!

Örülök, hogy néhány újdonságot fel tudtam jegyzetelni a pápuák mitológiájából, vagyis inkább a szokásaikból. Sajnos a mitológiájukról kb. semmi sem volt a könyvben, és ez nagyon nem jött be! Összeségében azért klassz kis darab, nem megszokott és ez tetszik! Ajánlom mindenkinek! :)

 Pontozás: 4/5

 Kinek ajánlom?: Akit érdekel a pápuák érdekes világa, vagy szereti az LLL könyveket.

Daniel Florion: Koronás fők botrányos élete

Kedvenc karakter: -

Utált karakter: -

Kedvenc jelenet: -

Véleményem: Már vagy két éve meg van ez a könyv, anno egy könyvvásáron vettem, mert olcsó volt és érdekesnek tünt. Úgy gondoltam, hogy most itt az ideje kiolvasni végre.

A címből már lehet sejteni, hogy miről is szól az egész, na meg ha átnézzük a tartalomjegyzéket. Az egész könyv a múlt századokbeli híres, neve királyok, királynék stb. életébe enged bepillantani, pontosabban a "háloszobába". Amolyan tanulmányi írás az egész, csak nem épp megszokott témában!

Tetszett, a könyv felépítése, vagyis, hogy jól elhatároltak a fejezetek, a "szereplők" szépen körbe vannak írva és a helyzetek bemutatva. Persze, a történetekben semmi sem 100%ra biztos, sok a spekuláció, képzetek, pletykák, amik régi naplókból és krónikákból származnak. Ami szerintem normális is, hiszen honnan máshonnan tudhatnánk ilyesmikről?

Érdekesnek találtam, de amolyan bizonyítékként fogtam fel, hogy igenis, a nagy urak sem voltak szentek, mint ahogy a népnek állították be és hát még mai napig is próbálják ezt tenni. Akkor is voltak ferde hajlamok, törvényen kívűli gyerekek (de még mennyi!) és hát rendes emberek, meg igazi seggfejek is! :D

Összeségében nem rossz könyv, de annyira nem is nyűgözött le. Nem tudom, hogy szórakoztató irodalomba sorolhatnám, vagy halál komolyan kellene vennem? Mindenesetere segít inspirációként a történethez.

 Pontozás: 3,5/5

 Kinek ajánlom?: Akit érdekel a történet kevésbé ismert és köztudott oldala!

Dean R. Koontz: Virrasztók

Kedvenc karakter: Nora és Einstein

Utált karakter: Vince Nasco

Kedvenc jelenet: Nem tudnék csak egyet választani.

Véleményem: A könyv címe miatt nem igazán tudtam, hogy mire is számíthatok benne, és még mindig úgy érzem, hogy nem talál az egész könyvhöz, nem sejtet semmit és nem is passzól, hiszen csak egyszer hangzik el a szó benne, de mindegy.

Mivel már sok Koontz könyvet átrágtam, úgy érzem, nyugodtan kijelenthetem, hogy az író egyik legjobb munkája! Legalábbis azok közül, amiket én olvastam tőle, a top 5be raknám!

Maga az egész könyv alap ötlete nagyon különleges: egy genetikai laboratórium, amiből megszökik egy szuperokos kutya, Einstein, és egy szörny-szülemény, a Kívűlálló, ami a kutyát üldözi. Einstein hamar gazdára lel Travis személyében, akit egyik pillanatról a másikra sikerül kizökkentenie a depresszióból és szerintem ez olyan csodás bemutatása annak, hogy az állatok mennyire tudnak segíteni az ember lelki állapotán.

A másik főszereplő, Nora, aki egész eddigi életében, a nagynénjének köszönhetően, el volt zárva a külvilágtól, most pedig alak sexuálisan zaklatja. Szerencsére ismét megmutatkozik Einstein megérzése és a lányt megmentik, aztán meg jön a szerelem Travis személyében. Na igen, tipikus hős-storynak hangzik, de megint csak az előbb kijelentett érvemhez térhetnék vissza az állatokkal kapcsolatban.

Menekülés a Kívűlállótól és egyéb bonyodalmak. A titkos rendőrség kitartó kutatása stb. Szóval egy nagyon kalandos és érdekes könyv, a Koontztól megszokott furcsaságokkal, bizarr dolgokkal!

Aki talán nagyon fölösleges volt, az az idióta Vince Nasco, bérgyilkos, mert azt képzelte magáról, hogy halhatatlan...én legalábbis fölöslegesnek éreztem az egész történetben. Szerintem nélküle is volt elég izgalom, ő csak olyan pótlék volt.

A könyv végét kicsit gyorsnak éreztem, annyit készültek a Kívűlálló érkezésére és végül túl könnyű volt, de ez lehet, hogy csak az én véleményem. De összeségében nem találtam benne semmi olyant ami miatt ne adnék maximális pontot rá!

 Pontozás: 5/5

 Kinek ajánlom?: Aki szeretne megismerkedni az író könyveivel és tehetségével, annak mindeképp ajánlom!

Leslie L. Lawrence: Sziget a ködben

Kedvenc karakter: LLL

Utált karakter: Cardone és a két iker törpe, idegesítőek voltak.

Kedvenc jelenet: -

Véleményem: Az előzmény regény után úgy gondoltam, hogy ezzel kell folytatnom, míg mindenre szépen és tisztán emlékszem, így mindent össze tudok hasonlítani!

Nem csalódtam! Tetszett a regény! Természetesen érződött, hogy az alapjai ugyanazok, illetve nagyon hasonlóak a "A gonosz és a Fekete Hercegnő", de azért mégis más volt a felépítése és ezt nagyon értékelem. Őszintén, még jobban is tetszett, mint az előző, mert olyan más, nem megszokott a helyszín (Big Mac fúrósziget), ahol minden történik.

A könyv indítása vicces volt, aztán kicsit punnyadt lett, de végülis megint felpörgött a dolog. Nem voltam annyira oda azért, hogy megint rengeteg szereplőt kaptunk, mert ugye nehezemre esik a nevük megjegyzése. Viszont érdekes volt az egész találgatás, hogy ki vajon miért is kerűlt a "szigetre"? Borostyán biznisz hmmm. A gyilkosságok viszont kicsit egy lére mentek, de tetszett az, hogy kb. a könyv végéig fogalma sincs az olvasónak arról, hogy hogyan is történik az egész.

Örülök, hogy az előző szereplők közül legalább Viorica visszatért, bár elég fura módon és csak keveset szerepelt...A többi új szereplő, hát voltak kedvelhetőek is, de elég sok rinyáló és idegesítő alak is volt közöttük. Tehát ami a szereplőket illeti, azok az előző könyvben jobban tetszettek.

Összeségében jobb volt mint az előző, de azért ebben is voltak olyan dolgok amik nem annyira jöttek be. De most már tényleg hiányzik a LLL féle mitológia, szóval legközelebb egy olyan következik majd!

 Pontozás: 4,5/5

 Kinek ajánlom?: Aki olvasta az előzmény regényt, annak már csak összehasonlítás képpen is ajánlom ezt is!

Leslie L. Lawrence: A Gonosz és a Fekete Hercegnő I-II.

Kedvenc karakter: LLL

Utált karakter: -

Kedvenc jelenet:  Az elején a temetős jelenet nagyon jó volt!

Véleményem: Megint visszatértem kicsit Lawrencehez és ezt a könyvét választottam, mivel említést tettek róla a nem rég olvasott "Drakula és a vámpírok" könyvben is. Gondolom leesett, hogy azért, mert ebben is "vámpíros" utalások voltak, bár eléggé burkoltan. Inkább Vlad Tepes tettei kaptak főszerepet.

A cím szerintem nem a legtalálóbb, hiszen a Fekete Hercegnő, avagy Viorica Negrescu-Dan, nem volt szerintem annyira főszereplő. Személy szerint valami egyszerűbb címet választottam volna, mint "Karóba húzva" vagy hasonló.

Nagyon tetszett az, ahogy a könyv indult! Érdekes kis pletyi történet az elején, ami tökéletes aláfestés volt a későbbiekhez. Aztán a kedvencem a temetős jelenet és annak a lefestése! Később alábbhagyott a lendülete a könyvnek, legalábbis így éreztem, bár sikerült visszafokozni kicsit, mikor LLL a kastély tiltott szárnyában mászkált. A sok szereplő nevének megjegyzése, érdekes módon most nem okozott gondot nekem, meg tudtam jegyezni ki-ki. Viszont az író helyében több szereplőt nyírtam volna ki, hogy érdekesebb legyen az egész. Tetszett a folyamatosan felbukkanó újabb és újabb festmények dolog is, ami a haláleseteket ábrázolta. Lényegében maga az egész könyv jól volt felépítve, meg a kastély is (vagyis a leírása), bár az még mindig nem értem mit keresett a kút a kastély előcsarnokában?

Össz-vissz jó kis könyv volt. Számomra hullámzó érzelmileg, főleg az izgalmakban. Hiányoltam nagyon a mitológiát belőle, mert az már olyan megszokott a LLL könyvekben. Kiváncsi vagyok a "folytatására"!

 Pontozás: 4/5

 Kinek ajánlom?: Olyan személynek ajánlanám, aki egy átlagos krimit szeretne olvasni, csak már unja mondjuk az A.C. könyveket.

Dean R. Koontz: Hideglelés

Kedvenc karakter: Nem kedveltem meg úgy igazán senkit sem.

Utált karakter: Ogden Salsbury, mert egy zakkant, hataloméhes idióta volt.

Kedvenc jelenet: -

Véleményem: Úgy gondoltam, hogy ideje lenne ismét egy Koontz könyvhöz látni és ezt húztam ki a polcról. A címe érdekes, és megtévesztő, mert az elején valami félelemből eredő hideglelésre gondoltam, de aztán egész más derűlt ki. Szerintem a cím nem igazán passzól a könyvhöz, mert csak egy nagyon picike részletre utal, jobbat is találhattak volna hozzá.

Viszont tetszett a könyv témája. Érdekes dolognak tartom a szubliminális üzeneteket, és az egész tudatalatti dolog felépítését. Nehéz lenne itt leírnom a dolgokat, főleg, hogy még számomra is magas ez a tudásszint, de a lényeg a reklámokban elrejtett üzenetek, amiket mi észre sem veszünk, csak a tudatalattink. Ez az alapja az egész könyvnek és annak a kísérletnek, amit három alak kitervelt (oké csak maga a tudós Salsbury vetette fel, de kellett neki szponzór) és kidolgozott.

Egy olyan drog és szubliminális üzenetek keveréke, amik által az embereket lehetséges kontrolálni, mint valami robotokat, akik hallgatnak minden parancsszóra, ha elhangzik a megfelelő kód mondat.

A könyvben a kísérlet elindítását láthatjuk, ahol a főpróbát egy kis településen, Black Water, hajtják végre. Aztán persze megérkezik a helyszínre Salsbury, hogy megfigyelje a kísérlet sikerét és kicsit bekattan a hataloméhsége, meg a gyerekkori sérelmek miatt. Persze a főgonosz ellen ott van a jó oldal is, Paul Annendale és gyerekei személyében, akik vakációzni jönnek a helyre.

A könyv összeségében tetszett, bár az elején a sok leírás uncsi volt, de tudom, hogy szükséges is, hisz azok nélkűl nem értettem volna meg semmit az egészből. Sajnáltam, hogy megölték Markot... Tehát szerintem egész jó könyv, bár nem vált a top Koontz irományok kedvencemmé, de megéri elolvasni!

 Pontozás: 4/5

 Kinek ajánlom?: Olyan személynek ajánlanám, aki bírja az erőszakot és drámai dolgokat.

Farkas Jenő: Drakula és a vámpírok

Kedvenc karakter: -

Utált karakter: -

Kedvenc jelenet: -

Véleményem: Már régen olvastam tudományos könyvet, és gondoltam itt az ideje, főleg mivel ez a példány már jó pár éve a birtokomban van, de még nem jutottam oda, hogy kiolvassam. Hát most megtettem. Elég vaskos kis könyv,  de nem is volt olcsó.

Személy szerint a könyvet 3 darabra tudnám feldarabolni: 1.Dracula, azaz Vlad Țepeș történelme, 2.Kis vámpír mitológia és 3.Bram Stoker és a többi irodalom, film, meg színház.

Tetszett a könyv felépítése, látszik, hogy rengeteg munka van benne és tutira nem volt könnyű, viszont engem annyira nem tudott lekötni. Voltak benne érdekes részek, de a többsége olyan volt, amit már tudtam, vagy egyszerűen nem érdekelt. Az 1. rész volt az, ami leginkább untatott, hisz mindig is untam a történelmet, na meg mivel Romániában lakok, Vladról azért tanulgattunk egyet s mást, persze nem ilyen részletesen, de a lényeg megvolt. A 2. rész tetszett a legjobban, hisz ebben találtam olyan érdekességeket amiket nem tudtam és szerettem volna ha az egész könyv inkább a vámpír mitológia körül forog, de sajnos nem. A 3. részben voltak érdekesebb részek, mint pl. a Dracula halála című (el nem készűlt) film forgatókönyv alapja, amit teljes mértékben megosztottak az olvasókkal. Ez nagyon tetszett!

Összeségében nem nagyon tudok róla bővebb véleményt mondani, mivel nem egy regény vagy ilyesmi. Túl sok info, és nagyon nincs mit boncólgatnom a témát, csak annyit, hogy lényegében másra számítottam, de azért tisztelem a könyvbe fektetett munkát.

 Pontozás: 3,5/5

 Kinek ajánlom?: Olyannak ajánlom, aki rajong a történelemért és érdeklik az ilyesfajta könyvek.

Diane Carey: Aliens-Katlan

Kedvenc karakter: -

Utált karakter: Pangborn kapitány, de Adamot se nagyon kedveltem

Kedvenc jelenet: -

Véleményem: Ez a második Alien könyvem, amit Diane Careytől olvastam és be kell vallanom, hogy jobbra számítottam! Az előző általa írt könyv, a "DNS háború", ezerszer jobb volt. A könyv végére sem jöttem rá, hogy mire is akar utalni a címe? 

A könyv elejét elég zavarosnak találtam, és kellett kis idő, míg rájöttem, hogy párhuzamosan két hajót mutatnak be az események, amik fejezetenként váltogatták egymást. Valószínű, hogy a zavarosság az én hibám is, mivel nincs valami jó név memóriám, csak a főszereplők avagy kedvelt szereplők neveit szoktam megjegyezni, és mivel egyszerre egy egész seregnyi nevet zúdítottak rám, teljesen elvesztettem a fonalat XD

Érdekesnek találtam viszont, hogy most az egész egy, oké vagyis kettő, hajón zajlott és nem volt ezekről semmi kitérés. Az is tetszett, hogy az Alienek, most a szállítmányban voltak benne és véletlenűl engedték ki őket. Bár még mindig nem jöttem rá, hogy milyen gazdatestből keltek ki? Talán a turistákból? Csak mert ezt nem említik.

Érdekes volt az is, hogy tinik voltak a főszereplők, akik mind zsenik voltak, avagy csodabogarak. Néha idegesítőek voltak a hosszas leírások azért és bemutatások. Fölösleges. Arra is rájöttem, hogy minden űrhajó kapitány egy seggfej. (Az a harang pff)

Összességében a könyv szerintem tele volt túlzásokkal és fölösleges dolgokkal, de azért nem volt olyan szörnyű. Viszont az is biztos, hogy nem kerűl bele a toplistás Alien regényeim közé!

 Pontozás: 3/5

 Kinek ajánlom?: Olyannak ajánlom, aki esetleg kiváncsi egy olyan Alienes történetre, ahol tinik a főszereplők felnőttek helyett.

Robert Sheckley: Aliens-A halál árnyékában

Kedvenc karakter: -

Utált karakter: -

Kedvenc jelenet: -

Véleményem: Úristen! Azt sem tudom hol kezdjem...Ez a könyv egyszerűen rémes volt, és most rossz értelemben...Néhány könyv kivételével az összes Alien regényt olvastam, de úgy érzem, hogy ez volt a leggyengébb mindközül.

A karakterek unalmasak és simák voltak: egy rákos, ronda tudós, Stan, akit simán "hálójába" csal egy tolvaj nő, aki kb. "wonder woman" szintű mary sue karakter, Julie. Úgy értem, egy szaros késsel csak úgy lekaszaból 2 kifejlett alien példányt?? Aztán ott volt a kapitány, Hoban, aki kb. semmit nem csinált. A Vörös Ördög rab, aki "olyan nagy" lázadást indított a hajón, hogy végül kb. csak 5en voltak és lekényszerűltek a bolygóra, hűha! Végül az android, Gill, akinek ugyebár nincsenek érzelmei, mégis szerelmes lett Julieba.

Az egész történet vontatott, unalmas és hosszúnak tünt, minimális cselekménnyel, az is hülyeség volt. Mire végre elindultak az útra, kb. a könyv fele le volt járva. Az alienek kb. isteni szintre voltak emelve, olyan okosak voltak. pl. csak úgy fogták a nagy hordókat, amiben a tőlük lopott pempő volt és visszahordták a fészekbe! (?), meg egymás hátára álltak, hogy elérjék az erőtér tetejét (?), amin megjegyzem azelőtt simán megtalálták a nyílásokat és átmentek...

A fejezetek röhejesen aprókra voltak tagolva (1-1 fél oldalas), néhány helyen önmagukat ismételték a szereplők ok nélkűl, sok volt a fölösleges duma (pl. Julie és Gill filozófálása). Meg ott volt az a Stan által létrehozott (vagy átalakított, mert nem derűl ki) kibernetikus hangya, amit látszólag mindenhova magával cipelt, semmilyen ok nélkűl...és még bőven sorolhatnám a hülyeségeket és értelmetlen dolgokat.

Szóval összeségében lehet, hogy amit fentebb írtam zagyvaságnak tűnik, de higyjétek el az is...Alig vártam, hogy végezzek a könyvvel. Ezt tuti, hogy nem fogom újra elolvasni!

 Pontozás: 0/5

 Kinek ajánlom?: Nem ajánlom senkinek sem! Borzalmas volt!

Alan Dean Foster: A bolygó neve halál

Kedvenc karakter: Dwayne Hicks

Utált karakter: Burke

Kedvenc jelenet: Mikor Hicks tanította Ripleyt, hogy hogyan kell lőni a hidraulikus fegyverrel, az olyan cuki volt XD

Véleményem: A 2. Alien film a kedvencem mindközűl, így kiváncsi voltam rá, hogy hogyan fest majd könyv formában és nem csalódtam.

Úgy érzem, hogy ez, az összes film könyv közül, az amelyik a legközelebb áll a film történetéhez és üteméhez. Kb. minden úgyanolyan sorrendben és vonalakban játszódott le. Persze itt is voltak kibővített leírások, mint ahogy egy könyvtől elvárható.

Tetszett, hogy a könyv elején részletesen leírták Ripley felfedezését, megtalálását és lábadozását, mivel ezek a részek nagyon gyorsan pörögnek le a filmben. Illetve a másik plussz leíró rész Newt családjához kapcsolódott, ahol kicsit többet megtudhattunk róluk és a telepről is. Ez utóbbiak úgy érzem, hogy fontos elemek voltak és nem ártottak volna, ha bekerűlnek a filmbe is.

Érdekes volt még Bishop önmagában való morfondírozása az emberiségről meg ilyenek, de azt kicsit fölöslegesnek éreztem.

Összeségében nem gondolom azt, hogy rossz könyv, sőt, tetszett is, bár semmiképp sincs olyan lenyűgöző hatása mint a filmnek, de minden rajongónak ajánlom egy olvasásra!

 Pontozás: 4,5/5

 Kinek ajánlom?: Aki szeretné újra átélni a filmet, de most leírt formában.

Alan Dean Foster: A nyolcadik utas a halál

Kedvenc karakter: Az Alien? xD Igazából egyik karakter sem nőtt annyira a szívemhez :)

Utált karakter: Asht nagyon nem bírtam, és Lambert is idegelő volt a sok nyavalygásával

Kedvenc jelenet: Nagyon tetszettek a jelenetek amikben megemlítették Jonest, a macskát.

Véleményem: Kiváncsian fogtam hozzá a könyvhöz, mivel előzőleg már olvastam a 3. és 4. film könyv változatát és voltak eltérő dolgok, főleg a 4es kapcsán! Szóval kiváncsi voltam, hogy ebben mi lesz más.

Szorosan kapcsolódik az filmhez, így akinek az tetszett, annak a könyv is fog. Úgy érzem, hogy kb. teljesen ugyanaz, bár volt 1-2 aprócska eltérés és kibővített leírás. Ezek tetszettek, pl. a könyv elején a leírások, hogy ki miről álmodik és megtudtam, hogy a jövőben létezik egy olyan szakma, hogy "profeszionális álmodó".

Néhol viszont kicsit erőltetettnek találtam a hosszan elnyúló leírást, pl. a bolygóra való megérkezés és az idegen hajó felfedezése majdnem a könyv felét elfoglalta. Ha jól emlékszem, mert régen láttam a filmet utóljára, ez a jelenet kb. 15 percbe le volt zavarva. A "Kane állapotában a változás" is nagyon el volt taknyolva.

A könyv vége fele meg kicsit úgy hatott az egész, hogy nagyon felgyorsúlt és össze lett csapva, pl. mikor Ash megtámadta Ripleyt, egész másképp volt leírva. Vagy az utolsó "harc" Ripley és az Alien között a kompban, ami a filmben egy izgi jelenet, itt olyan "meh" volt. Meg túlzásba is estek azzal, hogy az Alien a macska ketrecét a földhöz meg a falhoz vágdosta?? Szerintem a filmben kb. észre sem vette XD

Végtére is mindenképp jobbnak tartom a filmet, mint a könyvet, de egy olvasást megér :)

 Pontozás: 3,5/5

 Kinek ajánlom?: Aki szereti a sci-fi horrort, és kiváncsi a film könyv változatára.

Leslie L. Lawrence: A Suttogó árnyak öble

Kedvenc karakter: Maga LLL, de Heathy, azaz Ms. Smith is aranyos volt.

Utált karakter: A kutya, Sammy Davis Jr., nagyon idegelő volt!

Kedvenc jelenet: A könyv végén a tengerpartos jelenet nagyon cuki volt!

Véleményem: Igazából nem tudom, miért fogtam neki még egy LLL könyvnek az előző után, mivel általában szünetet szoktam tartani és valami mást keresni, de mégis így tettem. Nem csalódtam ezúttal! Imádtam ezt a könyvét! Azt hiszem az egyik kedvenc történetemmé vált, annak ellenére, hogy a többihez képest rövidke.

A cím már sugallta, hogy most nem valahol a Himalája környékén lesz az esemény, és hát ez be is igazolódott, mivel valahol Peru környékén tartózkodtak, maga LLL és még néhány "bogarász" egyetemi tanár kollégája.

A könyv eléggé furán indult, de ha jól emlékszem még volt egy könyve, ami kutyás jelenettel kezdődött, szóval ez is visszatérő motívum ezek szerint. Tetszett, hogy lépésről-lépésre épült fel az egész esemény, és ahogy derültek ki a dolgok szépen sorjában!

Örülök annak is, hogy ismét jelen volt az a kicsit visszafogott humor is, ami jellemző LLL könyvekre, emellett a különböző nem várt események és csattanók. Viszont meglepett az, hogy egy könyv alatt 3 nőt is sikerűlt megszereznie magának a főhős XD Ez nem jellemző rá, de gondolom a trópusi légkör stb.

Összeségében érdekes, izgalmas könyvről van szó, ami mindenképp letudta kötni a figyelmem és örülök neki, hogy anno megvettem az antikváriumból! Simán ajánlhatom olyanoknak akik még nem olvastak az írótól semmit, mert ez tökéletes bevezetés a világába és a történeteibe!

 Pontozás: 5/5

 Kinek ajánlom?: Aki szereti a detektíves történeteket ötvözve egy humorral, ijesztő dolgokkal.

Leslie L. Lawrence: A szitáló fehér por kolostora I-II.

Kedvenc karakter: Maga LLL.

Utált karakter: LLL portugál barátja, Domingos.

Kedvenc jelenet: Mikor "harcba" indultak, de aztán rájöttek, hogy egyikük sem tudja merre is kell menni XD.

Véleményem: A már sokadik LLL könyvem amit befejeztem. Ismét egy Himalája környéki történetről van szó és a szokásos módon LLL egy buddhista kolostorba érkezik könyveket tanulmányozni, de aztán végül egy simlis ügyre derít fényt, halottak, nyomozás stb. Ezekhez már nagyon hozzászoktam a könyveiben. Kicsit talán már túl monotón is.

A könyv címe érdekes, és nem igazán értettem az elején, hogy vajon mire utalhat, de ez hamar kiderült: "munkálatok". Most is érdeklődve fogtam hozzá a kötetekhez, mert főként az első könyv borítója és a hátlapon lévő leírás arra utalt, hogy lesz benne macskadémon! Mondom "de jó, végre megtudok valami újat a buddhizmusról!", de végülis csalódtam, mert most nem amolyan Scooby-Doo féle történet volt, ahol egy "szörny" is jelen van, vagy túlvilági dolgokra utaló jelek. Ez nem tetszett a könyvben és igazából semmi új dolgot nem tudtam meg a buddhizmusról sem, emiatt csalódott vagyok. Úgy látszik Laci bácsinak kifogyott a buddhizmusos tudástára (már elnézést, de ettől még mindig imádom és tisztelem a munkáját!).

Viszont "szörny" helyett ott volt Domingos de Carvalho, aki portugál építész. Na igen ő eléggé fura teremtés. Lehet, hogy mások szeretik, de nekem annyira nem jött be. Talán, ha jól emlékszem, még olvastam egy olyan könyvet ahol ő is jelen volt, de akkor sem kedveltem.

Összeségében tetszett a könyv, de mindenképpen olvastam már izgalmasabbat is tőle.

 Pontozás: 4/5

 Kinek ajánlom?: Aki szereti a detektíves történeteket ötvözve egy kis buddhizmussal.

Shannon Hale: Ever After High: Holnemvolt Csodaország

Kedvenc karakter: Ugyanaz mint eddig.

 Utált karakter: Ugyanaz mint eddig.

 Kedvenc jelenet: Nem igazán tudok kiemelni egyet.

 Véleményem: Íme elértem az utolsó kötethez is! Viszonylag gyorsan, bár ezzel a kötettel haladtam a leglassabban a három közül, főként azért mert nem volt időm olvasni, vagy túl fáradt voltam hozzá.

Úgy érzem el kell mondanom, hogy ez a legjobb kötet bizonyos szemszögből. Főként az tetszett, hogy végre nem a Raven vs. Apple, meg fenségesek, volt a téma! Végre a csodaországiak és Cedar kapták a főszerepet. Nagyon tetszett, hogy megismerhetjük Lizzie és Cedar belső világát, aggodalmaikat stb. Ez annyira jó volt! Örülök, hogy visszatért a gruffacsór és hogy nem csak úgy elfelejtettük a dolgot. A könyv címét is megértettem olvasás közben, aminek a jelentése ugyebár elsőre nem hinném, hogy bárkinek is leesik.

Érdekes volt az egész történet és a dolgok megváltozása, sőt a könyv végén az a harc(szerűség), na azt szívesen látnám is, mondjuk feldolgozva egy movieként! Kellemesen meglepődtem akkor is, mikor (ha jól emlékszem) Maddie, kiszólt az olvasókhoz is! Ez cuki volt, és egy olyan elem, amivel nem gyakran találkozunk könyvekben!

Viszont, amiért nem tudok teljes 5 pontot adni...Néhány helyen szemet szúrtak helyesírási hibák. Nem olyanok, amilyenek általában, hanem név elírások! Oké, hogy első nyomtatás, de akkor is: az Lizzie és nem Lizzy! Cerise meg nem Cedar!

Ami még nem tetszett, az a könyv vége volt. Hülyén fejezték be, arról nem is beszélve, hogy mindenki mindent elfelejtett, kivéve Maddie, és ez úgy jött le mintha az egész rohadtúl semmit nem ért volna! Kinek a varázslata volt ez egyáltalán? Mert nekem nem igazán esett le!

 Pontozás: 4,5/5

 Kinek ajánlom?: Aki szereti magát az EAHt, és szeretne többet olvasni a mellékszereplőkről.

Shannon Hale: Ever After High: Ki a leggonoszabb a vidéken?

Kedvenc karakter: Ahogy magában a rajzfilmben is: Raven Queen, Sparrow Hood, Cerise Hood, Hopper Croakington stb. Bár ebben a kötetben Hopper nem is nagyon szerepelt...

 Utált karakter: Nem igazán van, bár elég idegesítőek a Crumb unokatesók.

 Kedvenc jelenet: Mikor Sparrow átölelte Apple derekát és mikor Raven összetörte a tükröt.

 Véleményem: Érdeklődéssel vettem a kezembe ezt a kötetet is az előző után, bár úgy végeredményben picit csalódtam benne. Azt tapasztaltam, hogy időközben az írónő teljesen eltért az eredeti sztorytól, ergo ami a rajzfilmben történt. Részben ennek örülök, de részben nem, szóval jobban tetszett az első kötet felépítése.

Érdekes volt megismerni több szülőt is, főként Cerise szüleinek a találkozásukról szóló történetet, az cuki volt! De az a leírás Cerise szülőföldjéről és az ott élő két ellenséges klánról...meg az a verseny, elég röhejes volt. Az sem jellemző Cerisere, hogy ilyen könnyen ledobja az álcáját, na mindegy.

Kb. a könyv felétől olyan érzésem volt, mintha épp két könyvet olvasnék, annyira elvált két részre az egész! Azt kell mondanom, hogy talán a könyv első fele jobban tetszett, mint a második. A második sem volt rossz, de túl sok időt vett fel a varázsigéhez való összetevők keresgélése, aztán az uccsó két adalék meg csak hipp-hopp ott volt épp Raven és Apple szobájában...Elfusizás? Aha. Azt sem értettem, hogy ha Raven nem olyan erős varázsló, hogy végrehajtsa azt a bizonyos igét, akkor mégis hogy sikerült neki? Oké, hogy egész éjjel gyakorolta, de akkor sem lesz valakiből nem tudom hányadik szintü varázsló egy éjszaka alatt!

Szóval mint fentebb említettem, voltak dolgok amik tetszettek az egészben, de szerintem jóval gyengébbre sikerűlt ez mint az előző kötet. Nem tetszett az sem, hogy sok helyen a fölösleges részleteket olyan aprólékosan leírták. Arra is rájöttem, hogy Holnemvoltország is nagyjából mind bolondokból áll, nem csak Csodaország. Egyébként a gruffancsór, az a gruffalo akart lenni?

 Pontozás: 3,5/5

 Kinek ajánlom?: Aki szereti magát az EAHt, és tetszett neki az előző kötet, meg kiváncsi a folytatására.

Shannon Hale: Ever After High: A mesehősök végzetkönyve

Kedvenc karakter: Ahogy magában a rajzfilmben is: Raven Queen, Sparrow Hood, Cerise Hood, Hopper Croakington stb.

 Utált karakter: Nem igazán van, bár elég idegesítőek a Crumb unokatesók.

 Kedvenc jelenet: Sparrow reakciója mikor Raven belépett a zene terembe. Imádnivaló volt!

 Véleményem: Lelkesedéssel és kiváncsisággal láttam hozzá ehez a könyvhöz, hiszen az EAH világa csöppet sem idegen számomra. Már csak azért is, mert nagyon fúrta az oldalamat a tény, hogy miről is írhatnak a könyvben, ami még nem történt meg a rajzfilmben? Aztán meg ott volt a tény, hogy a neten sokat hallottam azt, hogy Apple White mennyivel más a könyvben, mint a mesében.

Őszintén nem gondoltam volna, hogy ennyire jó könyv lesz! Azt hiszem, hogy sokat változtak a gyerek/ifjúsági könyvek az évek során, és erre tökéletes példa ez a könyv is! Nem rettennek meg az írók az új, nem megszokott dolgok bevitelétől, és szerintem ez remek.

Csakugyan beigazolódott az Appleról szóló "pletyka", tényleg sokkal mélyebben és érthetőbben van ábrázolva a könyvben, és nem kis hisztis libaként. Egész kedvelhető karakter. Ravenről is ugyanezt tudom elmondani, nagyon mélyen ír róla a történet. Igazából ez az egyetlen dolog is egyben, ami nem tetszett annyira az egészben. Minden Appleről és Ravenről szól! Oké persze, hogy ők ketten a főszereplők, de túlságosan kevés szerepet kaptak a többiek, pl. Hopper is csak a "viccek" miatt volt ott. Ashlynn meg folyton csak bőgött...

Viszont az tetszett, hogy annak ellenére, hogy a történet megegyezett és mégsem, a rajzfilmbeli első fejezet epizódjaival. Azért írom, hogy mégsem, mert teljesen kibővített változatát kaptuk meg és sok eltérés volt az egészben, de végén mégis ugyanaz lett az eredmény. Ez érdekes így. Tetszettek az új karakterek is.

 Pontozás: 4,5/5

 Kinek ajánlom?: Aki szereti magát az EAHt, mindenképp olvassa ki, már csak azért is!

Dean R. Koontz: A szív sötét folyói

Kedvenc karakter: Meglepő, de nem volt ilyen, egyik karakter sem jött be annyira. Bááár érdekes karakterként muszáj megemlítenem: Roy Miro-t. Kicsit beteg alak XD

 Utált karakter: És ilyen sem volt, mindegyik karakter érdekes volt a maga módján.

 Kedvenc jelenet: Hmm talán mikor a kocsit vitte az áradat a sivatagban. Nem gondoltam, hogy ilyen hosszasan lesz leírva, egyedinek találtam.

 Véleményem: Mivel Koontz az egyik kedvenc íróm, nem hagyhattam ki az alkalmat, hogy erre a darabra is lecsapjak az antikváriumban, bár ismét egy számomra kevésbé érdekes példányt fogtam meg. Persze, és most általánosságban beszélve, minden könyvében van valami, ami beteges, és ezt imádom a legjobban benne! Ebben a könyvben is volt, mint fentebb kiemeltem Roy Miro-t, aki az egyik főszereplő. A könyv címe igazából semmit nem mond, míg el nem érünk az utolsó fejezetekhez, akkor lehet igazán megérteni az értelmét. Szerintem a könyv címe simán lehetett volna "A vörös ajtó" is, mert ez is egy igen mély, sőt talán mélyebb mint a végleges cím, szimbólum a könyvben. Az indulás általános, és szerintem még romantikus is, bár a romantikus szál végig húzódik a könyvben, de nem igazán van kiemelve, amit sajnálok. A főszereplő Spencer Grant (bár elárulom, nem ez a valódi neve) és Rocky nevű félős kutyája. Spencer egy eltünt nő nyomába ered, akit Ellienek (szintén nem valódi név) hívnak és hát belekeveredik egy nagyobb, titkos ügybe, ami rohadtúl veszélyes. Kitalálhattátok már, hogy Roy meg az ellenséges oldalon áll, egy bizonyos szervezet vezető-féle szerepét tölti be.

Tetszett a könyvben, hogy  nem maradtak el a beteges dolgok amiket már úgy megszoktam és imádok Koontztól, viszont nem igazán tetszett az egész sztory. Annyira nem az én izlésem volt, főleg a politikai szarságok, amik rohadtúl nem érdekeltek és hát ezek voltak az alap inditói a történetnek.

 Pontozás: 2/5

 Kinek ajánlom?: Aki szereti az üldözős-menekülős-a múltra fény derűlő könyveket és nem írtózik néhány beteges elmétől!