Sziasztok!

Gondoltam írok nektek egy kis helyzet jelentő blogocskát, mert kicsit felszívódtam a netes világból, bár itt vagyok minden este, de nem volt kedvem semmiről írni stb. Gondolom azok is észrevették ezt, akik a MOCD oldalunkat követik.

Szóval gondoltam kiöntöm nektek kicsit a szívem, mert úgy érzem, hogy a családnak nem igazán menne ez, mert a végén megint csak engem tolnak le, hogy önző vagyok és hasonlók, amire most nagyon nincs szükségem. Teljesen magam alatt vagyok...

Ugye ti is ismeritek azt, hogy egyik rossz után következik a másik, mint valami lejtőn legördülő megállíthatatlan kocsi? Hát igen, mondjuk most az egész világ lejtőn van és kétlem, hogy lesz megállás még jó darabig. Őszintén el sem tudom képzelni azt, hogy ez az egész valaha megállna, bármennyire is zárkozunk be!

Nem mondhatom azt, hogy az életem eddig tökéletes volt, sajnos ettől távol vagyok, azt sem mondhatnám, hogy boldog voltam, csak néha elő-elő fordult. A boldog perceim szinte mindig is az új játékok beszerzése okozta, nyilván ezért is létezik ez a blog. Egyéb boldog percek is akadtak persze, más okokból, de na most nem erről akarok itt papolni. Voltak periódusok az életemben, amikor nagyon-nagyon depressziós voltam (még ha nem is diagnosztikálva hivatalosan), csak én éreztem és tudom miken mentem keresztül lelkileg, amit a külvilág sosem látott, vagy csak simán beállítottak hülyének, hisztisnek stb. De azt kell mondanom, hogy az utóbbi időben tök jól elvoltam, a depi néha rám tört, de szerencsére csak néhanapján, és max pár napot tartott. Másképp úgy éreztem, hogy végre sikerült kivakarnom saját magam ebből a nehéz időszakból. Tök jól alakult minden, boldognak éreztem magam, pozitívnak is sokszor (ami szintén nagyon ritka nálam, mert született pesszimista vagyok). Aztán bejött ez az egész koronavírus szarság és BUMM, minden, de minden összeomlott...

Már előzőleg is írtam, hogy emiatt elvesztettem a munkám és jövedelmem, és mivel nem hivatalosan dolgoztam, ezért az esélyem is, hogy egyáltalán állami segélyt kapjak. Puff a pénznek, ebből kifolyólag pedig lőttek az öröm forrásomnak, vagyis a játékok vásárlásának és gyűjtésének. Emellett ugye meg kell említeni azt is, hogy az ócska piac bezárt, szintén a vírus miatt, illetve külföldről sem nagyon tudnék már rendelni bármit is, mert sok országból nem szállítanak már. Innen csak tovább megy a lavina, mert a helyi posta sem küld már nagyon sok országba semmit, még egy levelet se, ergo kénytelen voltam bezárni a baba ruha boltom is...

Hadd fokozzam tovább, az év elején említettem, hogy idén egy új boltot akarok nyitni, úgy munka lehetőséggel számomra, hát igen...annak is annyi ezzel a helyzettel és őszintén kétlem, hogy már lesz belőle valami, mert az arra férre tett pénzemhez már kénytelen voltam különböző szükségleti okok miatt hozzá nyúlni és valszeg még fogok is...

Az évre előre láthatóan voltak még terveim is, nyárára pl terveztem egy látogatást Izabellához és szerettem volna elmenni a Budapest Comic Conra...Hisz 5 kerek éve már, hogy nyaranként sehova sem kirándultam, max itthon a közeli helyekre. De nyilván ebből sem lesz már semmi, ahogy szerintem magából a conból sem, mert már sok mindent láttam lefújva amit augusztusban készültek tartani...Hogy lesz e valami az őszi Transilvania Comic Conból, ahol voltam a múlt évben? Jó kérdés, én már nem merek reménykedni benne.

Annyira vártam a tavaszt, hogy végre a munkától kezdve minden beinduljon, szerettem volna még kimenni fotózgatni is az Azone lányokkal, de a tilalom miatt ezt sem lehet megtenni, mivel nálunk már egy ideje bevezették, hogy csak papírral szabad kimenni és csak nyomós ok miatt. A fotózás sajnos nem számít annak.

Ennek az egésznek a tetejébe pedig következett az, hogy Johnny, az egyik tengerimalim, sajnos beteg lett. Hogy kicsit bővebben kifejtsem: már a múlt nyár óta fogyni kezdett és sokat. Másképp jól volt, evett, virgonc volt. Voltam még a múlt nyáron vele dokinál, de az csak a vállát vonogatta, meg hogy lehetséges, hogy rákos beteg, "várjunk és meglátjuk mi lesz, hátha vissza hízik". Oké...azóta eltelt kb. 8 hónap. Johnny továbbra is jól volt, nagyon sovány, de a régi önmaga, így nem aggódtam. Egészen a múlt hétig, mikoris elkezdett levertebb lenni. Továbbra is evett, de azon kívűl csak aludt és járkálni sem akart. Már egy ideje a szemei is "folytak", ezzel a problémával szintén találkoztunk nála még előzőleg, hol előjött, hol elment, ilyenkor simán körömvirág teával borogattuk és törölgettük. Szóval szegénykém elég sajnálatos látványt nyújtott már így, hogy nem akart semmit csinálni. Elmentünk újra a dokihoz vele, csak most a másik dokihoz (egy rendelőben ketten dolgoznak). Szerencsére ez már komolyabban vette a dolgot, miután elmondtuk neki a helyzetet, megtapogatta, aztán ultrahangos vizsgálatot is végrehajtott rajta, én tartottam a kezemben a picit végig. Kiderült, hogy szegénykémnek vese problémája van, pontosabban az egyik veséje jól fel van duzzadva, ismeretlen okból. Oké, a doki adott neki 2 szurit (antibiotikum + fájdalom csillapító/gyulladás csökkentő) és ide adta a szurikat, amiben még volt a szerből, hogy tovább kell nekünk injekciózni itthon, az elmondott dózisok alapján. (Másképp minden nap be kellett volna vinnünk, ami a jelenlegi idióta helyzetben megint képtelenség). És így tettünk, a hétvégén is naponta beadtuk neki az adagot, kicsit kínlódva, de sikerült. A szemére kapott cseppeket, az szép lassan mintha kezdene hatni.

Minden oké lett volna, csak hát a gyógyszerek még jobban leütötték a lábáról és már nem akart enni semmit egyedül. Ezért elkeztük mesterségesen etetni és itatni...Aki már etetett mesterségesen malit, azt tudja, hogy nagyon nem könnyű és igazi türelem játék. Naponta többszőr le kell ülni vele, legalább 1 órán át és etetni, ebbe bele tartozik az is, hogy reggel korán felkelek, etetés, aztán alszom egy adagot még, megint kelés stb. Fárasztó dolog, persze ha van eredménye, akkor nem panaszkodom, mert imádom a kis buksiját és bármit megtennék, hogy jobban legyen. De sajnos a mesterséges etetés mellett semmit nem akar fogyasztani magától. Tegnap visszamentünk a dokihoz, elmesélvén a dolgokat, meg amúgy is véget ért a kezelés. Nos a veséje talán vissza húzódott kicsit, szóval most jobbacskán van azzal, de ugye az evés a gond. Szóval doki most adott neki vitamin készítményt, amit meg kell itatnunk vele, naponta megfelelő adagban, ezzel vissza kellene billenjen az étvágya, meg szervezete a normál kerékvágásba. De sajnos azóta sem akar magára enni kb. semmit. Bármivel kínáljuk csak 1-2 falat és otthagyja :( Rágással, harapással nincs gond, így fogalmam sincs mi lehet az egész lényege, amiért nem akar enni, pedig egész eleven és figyel a kis drágám, bár továbbra is sokat alszik. Így továbbra is megy a mesterséges etetése, csak nem tudom meddig tudjuk ezzel "életben tartani", hisz olyan sovány...Ami persze rossz az egészben, hogy ilyen vese problémával azt sem tudjuk előre, hogy meddig él még, meddig élhet, vagy mikor áll elő újra a dolog? :(

Ehm...szóval kicsit kivagyok most ettől az egész helyzettől és elegem van mindenből...nem látom azt sem, hogy jobbra fordulnának a dolgok. Lehet, hogy túl drámázom az egészet, ilyen vagyok. Tudom, hogy sok mindenkinek felrúgta az életét ez az egész szituáció, hisz mindenkire kihatással van és még ki tudja meddig lesz? Csak képtelen vagyok jópofát vágni hozzá, mikor kb. mindent "elvettek" tőlem amit szerettem, amit terveztem és akartam. Pedig híres vagyok arról, hogy nincsenek kifejezetten céljaim és nincs célom az életemben sem, ezért is sok közeli személy haragszik rám, de nem tehetek róla, mindig is ilyen voltam...Csak pitiáner kis terveket és célocskákat szoktam kitűzni magamnak, és lám mikor eltervezek 1-2 nagyobb dolgot, akkor jön az élet és "NEM!"...Hát így képzeljen el az ember ezt-azt és reménykedjen a szebb jövőben, badarság. Emellett most már attól is rettegnem kell, hogy Johnnsykámat elveszítem, pedig ő az egyik legjobb és legközelebbi barátom. Persze tudom én, hogy mindenki meghal előbb utóbb, csak nehéz elfogadni, főleg, hogy még fiatal állatkáról van szó...

Vehetitek nyugodtan nyavalygásnak ezt a posztot, vagy ki aminek akarja és látja, csak szerettem volna kiírni magamból ezt az egészet...Sajnálom ha lehangoló voltam, de köszönöm annak akik végig olvasta! Majd jelentkezem, remélhetőleg valami vidámabb poszttal...

Bj-Lydia