Sziasztok!

Azt sem tudom hol áll a fejem...Így megjegyzem, ha kicsit zavaros amit írok, sajnálom! Kezdhetném azzal megint, hogy soha nem úgy alakulnak a dolgok ahogy eltervezem és szeretném, de az már unalmas duma lenne, nem igaz?

Előző posztomban említettem, hogy végre befejeztem a nagytakarításom, ami amúgy is elszarta csomó időmet, és megjegyezném, hogy tök fölösleges az egész, mert már megint minden poros :/ De azóta történtek csak még jobban elszarták az időmet és ténylegesen elcsúsztak a terveim, úgy érzem késésben vagyok mindennel és ez nagyon frusztráló tud lenni, de valahogy már bele fáradtam abba is, hogy ezen felhúzzam magam...

A takarítás után még eltelt jó pár nap ennek-annak a pakolászásával, rendezgetésével. Többek között anyuék szobájában is random rám jött, hogy törölgessek és rendet rakjak az ezer éve bepakolt, és marhára poros, régi videókazetták és DVDk között. Gyerekkoromban még menők voltak a videók és nagyon sok mese van meg ilyen formátumban, érdekes volt megkukkantani a dobozokat újra, sok-sok évre rá, és tényleg nagyon poros volt mind, ami többek között azt is eredményezi, hogy a dobozokat borító fólia elkezdett szétporladni...Szomorú, hogy mennyire értéktelenek manapság már ezek, pont ahogy a DVDk is! Nincs sok DVDnk amúgy, nagymamámnak vásároltunk egy időben jó párat, a régi magyar, fekete-fehér filmeket, mert nagyon szerette nézni őket. Megjegyzem én is, szépen kialakult a régi magyar színészek általi tiszteletem és ismeretem. Nem tudom közületek ki látta vagy ismeri ezeket, de nagyon jó kis filmek, akár humorosak, akár drámák stb. Vannak kedvenc színészeim és filmeim ebből a korszakból is (olyan 1930-1960 közötti időszakra kell gondolni!). Vicces amúgy, hogy ez a hirtelen rendrakási felindulást nálam kiválthatja egy olyasmi is, hogy nem tetszik az ahogy kinéz a polc és kényszert érzek az átrendezésre, akkor meg csináljuk rendesen! Heh...

A következő ilyen rendezgetési lépés az volt, hogy a doboz gyűjteményem takarítottam le a portól. Igen, itt a többségben babák, de azért van figura is, dobozokról van szó. Normál emberekkel ellentétben én nem szoktam kidobni a szemétbe a dobozokat avagy csomagolást, amiben ezek érkeznek. Hiszitek vagy sem, pl. a régi G1es Monster High babák dobozai manapság szép kis összeget érnek és nem egy személyt láttam Ebayen árulni az üres dobozokat! Emellett olyan szépek és igényesek, a figuráknál is sok gyűjtői doboz, amibe bármikor vissza lehet pakolni a figurát, ha úgy tetszik...Én ezeket nem tudom kidobni a szemétbe! Ha belegondolsz, mikor megveszed a terméket, akkor a csomagolást is megfizeted nem? Viszont ennek az egésznek az eredménye az, hogy már nem férünk a dobozoktól (sem)...A dobozokat egyébként anyuék szobájában tároltuk a szekrénysor tetején, és két oldalán a fal mellett, csak már tényleg kezdett minden leomlani a helyéről, az üres dobozok meg csak gyűltek...Így megoldást kellett találni, ami végülis az lett, hogy jó néhány nagy kartondobozt szereztünk és a kevésbé értékes gyűjtemények dobozaival megtöltöttük őket (azt hiszem 6 vagy 7 nagy doboz lett összesen, egyelőre), aztán leragasztottam, felcimkéztem és levittük az egészet a garázsba. Szerencsére nemrég eladtuk a régi autónk, így megürült a hely a garázsban! Ott egyelőre biztonságban vannak és nincsenek útban sem. A többi doboz ami fent maradt, áttörölgettem és elrendeztem újra. Persze drága keresztanyám, akiről már hallottatok előzőleg (bár nem szívesen emlegetem), már felhányta azt is, hogy: "És aztán onnan tovább mi lesz velük?" (Mármint a garázsban a dobozokkal) -_-" Nem mintha bármi köze is lenne hozzá! Mégis mire számított, hogy azt mondom kidobom őket a szemétbe? Mert akkor nagyon mellényúlt...Nevezzen bárki hülyének, de ragaszkodok a dobozokhoz is, amíg én fizetek értük és amíg növelik maga a baba/figura értékét is! (Csak ehhez nem mindenki ért nyilván).

Szóval ezek is jó pár napot kitöltöttek, mellette meg csinálni a mindennapos teendőket...Ahogy adódott egy kis szabadidőm, gondoltam gyorsan leülök és megcsinálom azt a ruha rendelést, amit szintén említettem előző posztomban, egy régi kliensemnek. Megint W.I.T.C.H. mini babának kellett egy öltözetet megvarrnom, amihez ki kellett dolgozzam új szabásmintát, meg még mintázatot is festeni rá...Igazából nem annyira bonyolult a dolog, kb. 2-3 napos munkáról lett volna szó, amit gondoltam hamar lezavarok, hogy utána tudjak foglalkozni a saját projektekkel. Már csak azért is akartam igyekezni vele, mert a kliensem elküldte az egyik babáját (szoktuk így csinálni, mivel nekem nincs Witch babám), hogy dolgozzak vele, de még Szeptemberben és azóta várt. Persze értesítettem arról, hogy takarítok és csak akkor tudok majd dolgozni mikor mindent befejeztem, megértette szerencsére, de ettől eltekintve mindig szarul érzem magam, hogy megvárattatom a megrendelőt...És valahogy ebben az időszakban robbant a bomba, ergo kb. egy/másfél hete!

Észrevettem, hogy az egyik lány tengerimalim, Muffin, köhög. Nem úgy, mint mikor habzsolják a kaját és véletlenül félrenyel, hanem olyankor, mikor nem eszik. Csak simán, semmi előjel nélkül köhög egyet-kettőt, naponta és éjszaka is, kb. 4-5 alkalommal! Ez nagyon is ijesztő dolog, mert azt jelenti, hogy megfázott vagy valami gond van, főleg, hogy azelőtt egy héttel kb. egyik éjszaka hallottam, hogy puffog az orra...Ez hülyén hangzik, de azt akarom ezzel mondani, hogy ahogy szimatolt, lehetett hallani, hogy be van dugulva az orra és olyan "szörcsögő" féle hangot hallatt. Akkor is marhára megijedtem, de pár órán belül elmúlt, így azt hittem, hogy csak valami bement az orrába és sikerült kitüsszentenie, így nem vettem számba, egészen addig, míg köhögni nem kezdett. A szemei is folyton könnyeztek, így már biztos voltam benne, hogy valami nem okés! Főleg, mikor láttam, hogy nehezebben, gyorsabban is kezd szuszogni, mint a többiek. Őszintén napokig figyelem alatt tartottam ezt a szuszogást, mert nem voltam biztos benne, hogy én halucinálok csak? Nehéz eldönteni, mert Muffy nagy lány (mármint méretre) ezért más ütemben szuszoghat mint Mandy és más ütemben mint a fiúk...Közben a biztonság kedvéért, elkezdtük naponta többször fecskendőből itatni egy kis kamilla teával amihez citromlevet adtunk hozzá. A kamilla gyulladás csökkentő (még régen kezeltünk vele tengerimalit aki megfázott és köhögött) és a citrom meg extra C-vitamin forrás, amire nekik nagyon is szükségük van! 

A pár nap leforgása alatt hol úgy tünt, hogy csökken a köhögés mennyisége és jobban van, hol meg rosszabbnak tünt a szuszogása, nem tudtam eldönteni mi tévő legyek? Végülis múlt hét szerdán úgy gondoltam elviszem az állatorvosunkhoz, csak hogy megbizonyosodjak róla, nincs-e tüdőgyulladása vagy esetleg valami gyógyszeres kezelést ír fel? Emellett egyúttal elvittem vele Mandyt is, mert már jó ideje készültem vele is menni. Szerintem itt még nem említettem, de Mandynek több mint egy éve múlt, hogy felfedeztem a hátán egy (akkoriban) borsószem nagyságú csomót. Ez sajnos +1 év ideje alatt nagyon megnőtt, kb. dió méretűre. Plusszban még tavasszal megjelent egy másik csomó is, a jobb szeme fölött és az is szép lassan nőni kezdett...Tudtam, hogy sajnos mindkettőt műtéttel kell eltávolítani, de húztam az időt, mert egy műtétről van szó mégis és hát Mandyt nem zavarták ezek a "daganatok", így kihúztuk a nyarat is (nem akartam a nagy melegbe kivinni). Viszont Mandy a múlt héten 2x is elkaparta a szeme fölötti csomót és az vérzett, így rájöttem, hogy valszeg kezdi mégis kezdi idegesíteni, esetleg zavarni a látását és meg kell szabadulni tőle!

A dokinál minden rendben ment...volna, de hát ilyen az én szerencsém, mikor már amúgy is vékony jégen táncolnak az idegeim (mert ne higgyétek azt, hogy nyugodt tudok maradni, mikor bárki a családban beteg!), még történik egy kis "extra"...A doki először Muffyt vizsgálta meg, aki most volt első alkalommal állatorvosnál egyébként, leszaladt a vizsgáló asztalról...és kb. fél métert zuhant a padlóra...Őszintén mondom, most is elkap a rosszúllét mikor eszembe jut!...Én elengedtem, mert a doki fogta fél kézzel, aztán a doki nyúlt, hogy berakja fülébe a sztetoszkópot és egy pillanatra elengedte a malit, erre ő szempillantás alatt lerohant az asztalról! T.T ÓRIÁSI szerencse volt az, hogy ahogy esett, az asztal mellett tárolt nagy kutyakajával teli zsákokra esett és onnan a földre, így az egyik zsák, még ha nem is kifejezetten puha, de felfogta az esését. Ahogy földet ért, rohant is volna tovább, de a doki (mert az ő felére esett) elkapta. Abból, hogy tud rohanni, látszott, hogy nem tört el semmilye, de ha nincs ott az a zsák, akkor...Nem kell mondanom szerintem, hogy a vizsgálat további részében, egész míg haza értünk, remegtem belül és itthon is muszáj volt leülnöm és csak ültem jó pár percen át, hogy megnyugodjak. Nem csak Muffy kapott egy sokkot, hanem én is! Különben meg ezzel az eséssel újra bedugult szegénykémnek az orra és megint egész nap puffogott, de aztán ismét elmúlt. A doki azt mondta, hogy nem hall semmi zajt a tüdők felől és nem is írt fel semmilyen gyógyszert, csak hogy folytassuk tovább a tea + citrom dolgot, esetleg ha rosszabodik a helyzet akkor menjek vissza vele. Megvizsgálta Mandy csomóit is és időpontot kaptunk péntekre a műtétre.

Mellék-küldetésként, mintha ez nem lett volna elég...Tony malimnál is felmerültek újabb gondok. Ahhoz már hozzászoktunk, hogy bármivel próbálkozunk (fürdetés, kenőcs, spary, gyógyszer stb.) a bőrproblémája és szőrhullása ellen, semmi nem használ (jelenleg kókusz olajjal kísérletezünk), most észrevettem, hogy nehezen kakilik. !!NE olvassa tovább, aki nem bírja az ilyesmi témát!! Pontosabban az ürüléke szörnyen csomós, összetapadt állapotban távozik belőle, ráadásúl akkora gombócokban, ami sokszor nagyobb egy diónál is! Én sem tudom, hogyan jön ki a végbelén, de hallottam azt is, hogy nyöszörög kakilás közben, amin nem csodálkozok, mert ijesztő...Szóval székrekedés féle, bár inkább dugulásnak nevezik ezt, mert széklete azért van. Mi az oka? Nem lehet tudni, sok minden felléphet (túlsúly, túl sok kaja, gyomor problémák, gerinc problémák stb), de simán előfordulhat az idősödő fiú tengerimalacoknál, bármilyen ok nélkül. Előző fiú malacaimnál nem volt ilyen, de ezt is megértük. Keresgéltem, hogy mit lehet ez ellen tenni, hogy ne kelljen vele is dokihoz rohanni és gyógyszerezni? Legegyszerűbb megoldás, hogy megváltoztatjuk az étrendjét és így is tettünk: kivontam a magkeveréket az étrendjéből teljesen, lecsökkentettük a kaja mennyiségét és a széna mennyiséget is (szénát lecseréltük más fajtára), kajából is leveses, rostos dolgokat kap inkább. Az elején még jelentkezett a dugulás probléma, és sajnos ilyenkor manuálisan is segíteni kell neki, hogy kijöjjön az ürüléke (nem kellemes sem látványra, sem szagra...), de aztán enyhült a dolog. Teljesen nem szűnt meg, de most már nem olyan szörnyű! Kb. egy hét elteltével ma adtam először neki egy kis magkeveréket, remélem nem lesz gond, ha igen, akkor muszáj lesz újra megvonni tőle...Sajnos azt hiszem ez mostantól egy visszatérő probléma lesz nála :(

És még nincs vége a problémáknak: anyu is lebetegedett. Ő sikeresen a térdét rándította meg egy figyelmetlen lépéssel/eséssel a lépcsőn. Elsőnek csak nevettünk egyet rajta, de múlt hét szerdán (aznap mikor a malikkal voltam az orvosnál) már alig tudott járni és haza vezetni munkából! Nem tudta hajlítani a térdét és iszonyatosan fájt is neki, fel a combjába nyilallva! Nekem kellett rohanni a gyógyszertárba gyógyszer és kenőcs után. Szerencsére amit adtak segített és kb. 2-3 nap alatt helyrejött, mintha mi sem történt volna, de nem volt kellemes, hogy a malik gondozása mellett még segítségem sem volt jóformán, mert a házban is alig tudott járkálni ^^"

Vissza a pénteki napra és Mandy műtétjére, 12-re voltunk beprogramálva. Nem sokat aludtam aznap éjjel, mert ideges voltam és már korán fent is voltam miatta. A hét folyamán csak sikerült azért valahogy összehozni a baba ruha rendelést a megrendelőnek és az át is utalta a pénzt, így még a műtét előtt elszaladtam a postára és feladtam neki a csomagot, hogy legalább azt rázzam le a nyakamról. Nem panaszkodásból, mert a pénz mindig jól jön, de mikor más, fontosabb problémáim vannak, valahogy nincs türelmem ilyesmikkel foglalkozni, pedig muszáj volt...Szóval megérkeztünk Mandyvel a dokihoz, nem kellett sokat várnunk, a doki megmérte Mandy súlyát, majd hozta is az első szurit, amitől elálmosodott a kis hercegnőm. Míg ő beszundított, addig én kitöltöttem az adatainkkal egy papírt, ami lényegében az, hogy beleegyezek a műtétbe, meg hogy vállalom a felelősséget, ha esetleg valami rosszúl menne...Ijesztő erre gondolni, de sajnos altatáskor bármi előfordulhat. Vártam kb. 20 percet, mikor átmentünk a műtőbe, ott jött a második injekció, ami teljesen kiütötte. Ekkor közölte velem a doki, hogy most elmehetek és kb. 2 óra múlva menjek vissza érte. Haza jöttem és vártam. Nehéz volt ennyi időt várni, de bíztam benne, hogy minden rendben lesz, elvégre anno Johnny malacom is ez az állatorvos műtötte, ott is minden rendben volt! Mikor utána mentem a mi dokink már nem volt bent, de egy kollégája hozta ki Mandyt, aki már kicsit ébredezett. Azt mondta, hogy minden rendben volt és állítólag tájog (gennyel telt csomó) volt mindkettő. Kifizettem a műtétet (megjegyzem nem volt olcsó, de ha Mandy jobban lesz, akkor nem érdekel!) és jöttünk is haza gyorsan. Sok időbe telt, egészen estig, míg teljesen felébredt és még utána is imbolygott, alig tudott lábra állni (valszeg az injekciók miatt fájtak a lábai is). Éjszakára elválasztottam Muffytól, hogy nehogy lenyalogassa a krémet és hintőport Mandy sebeiről, amiket a doki rakott rá fertőzés megelőzéseként!

Szombaton, azaz másnap délután engedtem össze újra őket és Muffy örömmel üdvözölte, nem volt semmi baj! Mandy viszont minimálist evett, folyton csak feküdt, ami érthető, de ez az állapot a következő napokban is kitartott sajnos. Nagyon levert, kedvetlen és étvágytalan. Csak minimális szénát, füvet, gyermekláncfű levelet és egyéb zöldeket, mint petrezselyemzöld meg saláta evett, semmi mást! Bármivel kínáltuk, vagy meg sem kóstolta, vagy 1-2 falat és elment. Ennek eredményeként muszáj volt manuális etetést és itatást is bevezetnünk nála, hogy életben tartsuk. Közben arra is figyelni kellett, hogy ne rágja az oldalán a nagy bevarrt sebet, mert bizony idegesíteni kezdte. Gondolom azért is mert viszket és húzódik a bőr, ahogy gyógyúl...A nagyobb állatoknál raknak a fejükre olyan műanyag tölcsért, viszont egy tengerimalacnál nem lehet, mert megijed és nem eszik még annyit se! 

Végülis ahogy láttuk, hogy semmiképp nem javul a helyzet és Mandy továbbra sem akar enni, csak gubbaszt, kedden bementünk ismét az állatorvoshoz, hogy kérjünk egy kis vitamin adagot neki, az általában segít feldobni őket (tapasztalatból tudom). Egyúttal elvittük a macskát is az éves oltásra, mert pont ideje volt. A mi dokink ugyan elfoglalt volt mással, de egy kolléganője szolgált ki, miután elmondtuk neki mi a helyzet. A vitamin készítmény egy sárga színű folyadék, fecskendőből kell itatni velük naponta 1 ml öt napon át. Azt mondta, hogy ha nem javul a helyzet ettől sem, akkor menjünk vissza Mandyvel. Nos, ma a harmadik nap volt és harmadik ml vitamin után úgy tűnik, hogy végre kezd jobb kedvre derűlni! Sokkal többet eszik és iszik magára, aktívabb a ketrecben is, meg már csipkelődik Muffyval is (szokta csinálni, mert ő a főnöknő)! Szalad ha hívjuk enni és már kevésbé piszkálja a műtét helyét is, ami közben szépen gyógyul, a szeme fölötti részen már alig látszik, csak a szőr kell visszanőjön. A manuális etetést is abbahagytuk. Ilyen alapon azt hiszem kijelenthetem, hogy sikeres volt a beavatkozás és Mandy jól van, remélhetőleg még jó ideig velünk lesz! ♥ (Megj: Ettől eltekintve szemmel tartom továbbra is és a maradék 2 ml vitamint is megkapja még!)

Ami Muffyt illeti...bár jól van, aktív, eszik és szaladgál, sőt popcornozik is. Azonban a tegnaptól megint többször hallottam köhögni és megint nehezebben lélegzik! Nem tudom egyszerűen mitől van ez és miért van az, hogy néha normális, aztán meg újra előjön a köhögés és szapora szuszogás?? Nagyon félek, hogy ez nem megfázás, hanem valami súlyosabb dolog pl. szívbetegség vagy tüdővel kapcsolatos (bár a doki nem hallott semmit mikor megvizsgálta). Most úgy vagyok vele, hogy míg tovább itatjuk, megfigyelést alatt tartom és ha nem javul semmit, akkor következő héten kénytelen leszek visszamenni vele az állatorvoshoz...

Én magam meg "jól vagyok" (ez azért túlzás!), mármint az én alhasi fájdalom betegségemmel kapcsolatban: Szeptemberben végre visszamentem a nőgyógyászhoz, vittem a friss vizelet eredményeim is. Újra megvizsgált ultrahanggal is. Lényegében egy enyhébb fertőzésem van, semmi különleges, amire felírt egy hónapos kezelést egy "Urisan" nevű gyógyszerrel. A tvben annyi ilyen "uri" és "uro" gyógyszert reklámoznak, biztosan ti is láttatok már. Elkezdtem szedni, de miután beszedtem kb. felét a kapszuláknak, nagyon elkezdett fájni, égni a méhem/húgyhólyagom, így abbahagytam. Nem tudom, hogy a gyógyszertől vagy mitől, de a gyógyszertárban azt mondták, hogy lehet allergiás reakció. Ez tényleg lehetséges, mivel "Echinacea" van benne, amit próbáltam már szedni immunrendszer erősítőként is és nem bírta a gyomrom sem. Szóval passz, abbahagytam. Anyu vett valami vörösáfonya tea készítményt, ami pont ilyen gondokra van, szóval most azt iszom naponta 2 csészével és kész. Majd meg kell ismételnem a vizelet tesztet és összehasonlítani az eredményeket, hogy van-e javulás? Másképp a fájdalom meg hol van, hol nincs XD De komolyan, néha napokig érzem és fáj, néha meg teljesen elfeledkezek róla...Lehet nincs is köze az egészhez, csak ha cipelek valamit meghúzom a hasfalamat/izmot és az a baj? Nem tudom, de őszintén már teszek az egészre, nincs időm ezzel foglalkozni! Ha fáj, hadd fájjon, meguntam, hogy folyton figyeljek még erre is...

Hmm azt hiszem nem felejtettem ki semmit, nagyon-nagyon fárasztó időszakon vagyok túl (már ha tényleg vége?), keveset aludtam, sokat idegeskedtem és egyszerűen nem volt időm és "fejem" ahhoz, hogy bármi másra koncentráljak, bármivel mással foglalkozzak...Kb. két napja fogtam hozzá végre varrni ismét és dolgozgatni, hogy felzárkozzak valamennyire a terveimhez. Próbálok igyekezni, de gondolkodni egyelőre még nem tudok, csak a már régebben eltervezett öhm...cuccokat csinálom, pl. ma egész nap fejfájás gyötört megint. Szerettem volna élvezni a Halloween előtti időszakot és takarítás után nyugodtan dolgozgatni, készülni az ünnepre, de nem jött össze. Nem tudom azt sem, hogy mennyire lesz kellemes a még hátralévő időszak? És még csodálkoznak, ha azt mondom, hogy már nem tudom annyira élvezni az ünnepeket...csak a stressz van előtte, akarva-akaratlanul!

Jó lenne megint aktívkodni az oldalon (itt is, meg a MOCR-en is), igyekszem ahogy csak tőlem telik! Pont ezért is írtam le ide ezt a helyzetjelentő blogot, hogy tudjátok miért tüntem csak úgy el és miért nem volt erőm hozzá, hogy írjak! Azért is adtam a blognak azt a címet, hogy "When it rains, it pours" ami egy angol közmondás és magyar megfelelője kb. "A baj sosem jár egyedül" vagy valami hasonló, szerintem ti is tudjátok milyen, mikor egymás után jönnek és történnek a rossz dolgok.

Ennyit szerettem volna ebben a posztban összefoglalni. Nem felejtettem el a haulos bejegyzéseket amiket ígértem, és be is fotózgattam a dolgokat hozzá, csak még fel kell töltenem a képeket és megírni magát a posztot, de következik lassan! Köszönöm a türelmeteket, na meg, hogy (ha) végigolvastátok ezt a bejegyzést is! >.<" Nagyon remélem, hogy hamarosan már normálisabb, megszokottabb témával jelentkezek!

Bj-Lydia