Andrew Farago: Teenage Mutant Ninja Turtles: The Ultimate Visual History

Kedvenc karakter: -

 Utált karakter: -

 Kedvenc jelenet: -

 Véleményem: Egy olyan könyv amire nagyon régóta vágytam, szép vaskos kiadás...

Az ajánlással kezdem most a véleményezésem, mert szerintem ez egy olyan darab ami nem hiányozhat egy TMNT rajongó könyvtárából sem!

A könyv nagyon klasszúl megszerkesztett és magába foglalja az egész TMNT történelmet a kezdetektől 2014ig, mert ekkor jelent meg a könyv. Természetesen az azóta megjelent dolgok hiányoznak belőle, de ez nyilvánvaló.

Már a könyv borítója felkelti az érdeklődést, hiszen annak ellenére, hogy a teknősök az eredeti képregény borító képén felvett pózokat imitálják, mindegyikük más-más verziót ábrázól, így már ezen az egy képen látható az évek során végbement változás.

Ez egy kiköpött, tiszta történelem, avagy háttérmunkálatok szemléltetése típusú könyv, így aki fikcióra vágyik, az mindenképp máshol kell keresse. Rengeteg név is felbukkan, amit szerintem nem is érdemes megpróbálni megjegyezni, talán csak a két alkotóét, Peter Laird és Kevin Eastman, akiknek a fejéből pattant ki a békák létezése, története stb.

Pozitívumnak tartom, hogy mennyire részletesen van leírva minden, telis-tele rengeteg fényképpel, illusztrációval, beragasztott kis érdekességekkel stb. Emellett a könyv mellé jár egy ajándék poszter is és a legelső képregény másolata is, ami egy klassz kis zseb részbe van beépítva a könyv végén! Viszont nem tudok teljes értékűen 5 pontot adni a könyvnek, mert úgy érzem, hogy nem tértek ki megfelelően részletesen egyes dolgokra, pl a figurákra és játékokra (ami engem érdekelt volna ugyebár), emellett hiányzik az említés a videó játékokról is. Sőt a könyv vége felé, kicsit úgy éreztem, hogy elsiették a leírásokat a 2003as, 2007es, 2012es verziókról és a M. Bay filmekről. Túl keveset írtak ezekről és kevés a kép is.

Összeségében mégis nagyon jó, átfoglaló könyvnek tartom és rengeteg olyant tudtam meg belőle amit eddig nem tudtam, ez számomra mindig is fontos volt, főleg ha olyan témáról beszélünk ami érdekel.

 Pontozás: 4,5/5

 Kinek ajánlom?: Akit érdekel a TMNT történelem.

Malinda Lo: Ash

Kedvenc karakter: Ash (Aisling) és Sidhean

 Utált karakter: Lady Isobel

 Kedvenc jelenet: Tetszett a bál, amikor a herceg Asht választotta.

 Véleményem: Ismét egy angol könyv, amit kivégeztem és ismét egy olyan, amit a borítója miatt vettem meg jó pár éve!XD

Eléggé előítélettel fogtam hozzá a könyvhöz, miután elolvastam a hátán lévő összefoglaló leírást. Egy olyan lány aki korán elveszíti a szüleit, egy tündérekkel teli világban...Olyan tipikus gyerekeknek való tündérmesének hangzik és valahogy úgy is indult. Ash anyukája (aki egyébként boszorkány tanonc volt) meghal, apukája pedig hamarosan újra házasodik egy Lady Isobel nevű nővel, akinek 2 Ash korához illő leánya van. Hamarosan elköltöznek egy új házba, és az apuka is hamar meghal. Mivel adosságokat halmozott az új asszony tudata nélkűl, az a bosszúját Ashen űzi ki, aki ezentúl szolgájuk lesz. Kicsit Hamupipőke feelingje van nem?

A könyv valahol fent északon játszódik, ezt sugallják az érdekes nevek is, egy olyan korszakban, ahol az emberek még hisznek a mágiában és tündérekben, de már kezd betőrni az orvostudomány, a hagyományok és hitek pedig elveszítik az értéküket.

Bevallom a könyv eleje szomorú és nagyon sajnáltam Asht, de aztán a történet kicsit jobbra fordúl, bár mindvégig harcolnia kell a főhősnőnek. A történet jó pár évet foglal magába és ezalatt a főhősnő felnő, megismerkedik az erdővel, ahol találkozik egy tündérrel is, Sidheannal, aki igencsak kötődik hozzá, bár a könyv vége felé derűl csak ki miért. Közben még felbukkan egy Kaisa nevű vadásznő, aki a Király vadász csapatának a vezére.

A könyvet mindenképp érdekesnek nevezném, bár néhol kicsit zavarosnak tűnik nekem. Sok helyen álmokat és valódi (?) tündér történeteket szőtt bele az írónő. Ami viszont igazán meglepett az az, hogy mennyire nyíltan ír a lezbikusságról, pontosabban, hogy mennyire elfogadott dolog és tény a történetben. Így a könyv végén már igazából nem lepett meg az, hogy SPOILER! Ash is lezbikus és Kaisaval jött össze.

Összeségében, szerintem ez az egyik legkülönlegesebb könyv amit valaha olvastam, bár a tetszésem nem teljesen nyerte el, főleg a zavarosság és olykor túl sok leírás és "ismétlés" miatt, de egy olvasást megér.

 Pontozás: 4/5

 Kinek ajánlom?: Aki szereti a nem megszokott tündérmeséket.

Julia Golding: Diamond of Drury Lane

Kedvenc karakter: Cat és Johnny

 Utált karakter: Pedro

 Kedvenc jelenet: Túl sok jó jelenet volt, ahhoz, hogy csak egyet válasszak!

 Véleményem: Már nagyon-nagyon régen olvastam angol könyvet, így most azok között kutattam a gyűjteményemben és ez akadt a kezembe. Elolvastam a hátúlján a kis összefoglalót és gondoltam "oké, akkor olvassuk már el ezt is!". Nem emlékszem, hogy mikor vettem, de pár éve biztosan, és szerintem azért vettem, mert tetszett a borítója XD 

Ahogy hozzáfogtam a könyvhöz, az elején nem tünt érdekesnek. Amolyan gyerekeknek való regény, gondoltam. Hát azért kiderűlt, hogy már inkább tini, de még sem az! Nagyon nehéz elmagyarázni, de nagyon tetszett a könyv! Érdekes volt!

Cat egy árva lány, akit anno a Drury Lane színház örökbe fogadott, most meg amolyan kis kisegítő ott. A színházba hamarosan érkezik egy Pedro nevű néger gyerek, aki gyönyörűen hegedűl és összebarátkoznak. Érkezik még egy Johnny nevű alak is, aki Cat tanára lesz. Közben meg a színházba kerűl egy "gyémán" is, ami aztán óriási felfordulást okoz! Emellett még ott vannak a gazdag gyerekek és veszélyes utcai bandák is...

A történet végig a gyémánt körül forog, de aztán érdekes dolog derűlnek ki és szövődnek, eltér erre-arra a szál, mégis mindig visszajut. A történet egyébként úgy van leírva, mintha maga a hősnő, Cat írná a könyvet és ezt még bele is vonja magába a könyvbe is! XD

Úgy össz-vissz minden tetszett benne, nem találtam kifogásolni valót. Sok szereplő volt, de könnyen el lehetett határólni a főszereplőket a mellékektől stb. Nem akadt gondom a történetszállal. Imádtam!

 Pontozás: 5/5

 Kinek ajánlom?: Őszintén fogalmam sincs! Szerintem olyanoknak akik kiváncsiak a régi London világának egy részletére :)

John Lydon: Anger is an energy-My life uncensored

Kedvenc karakter: Johnny? XD Ez nem egy olyan könyv, mert önéletrajz :)

 Utált karakter: -

 Kedvenc jelenet: Mikor Johnny azt írta le, hogy hogyan kellett a mikrofon állvánnyal visszataszítania a színpadról az őrűlt tömeget, miközben énekelt. Nagyon vicces volt!

 Véleményem: Mikor megtudtam, hogy Johnny írt egy önéletrajzot és hogy nem is olyan rég jött ki (2014), tudtam, hogy ezt muszáj beszereznem! Szerencsére a booklineon találtam tök jó áron egy használt, de kiváló állapotú darabot, természetesen angolul. Amint megérkezett a könyv, hozzá is láttam az olvasáshoz, ami aztán szépen elhúzodott, mert jó vastag könyvről van szó!

Mit mondhatnék? Imádtam! Az egészről lesüt, hogy tényleg ő írta, a helyesírási hibáktól és kifejezésektől kezdve az egyedi látásmódig, tiszta Johnny! El nem tudom mondani, hogy mennyire imádom ezt az embert, és rengeteg dologban egyetértek vele! Csodálatos amit alkotott, és ezt nem csak a könyvre értem. Úgy értem, ésszel fel nem fogható, hogy mennyire el van nyomva mások szemében azért, mert mindig megmondta és megmondja az igazat, pedig ő is ugyanolyan kultúra teremtő óriás mint pl. Elvis Presley vagy Michael Jackson.

Khm, visszatérve a könyvre XD. Nagyon tetszett az, hogy rengeteg családi fotója van benne, amik aranyosak és viccesek. Imádtam azt, ahogy a könyv kezdődik és végződik (oh az az epilógus csodálatos volt!). Kedvenc részeim közé sorolhatnám a gyerekkoráról írt dolgokat, illetve később mikor Sidről beszélt. Annyira jó volt olvasni ezeket, sok olyant amiről nem is tudtam és sokan nem is tudnak! Megtudni az igazat, mert igen, szentűl hiszem, hogy amit Johnny leírt és elmondott az egytől-egyig a teljes és egész igazság. Ő nem az az ember aki hazudik, még akkor sem ha Johnny Rotten a neve.

Csak azért nem tudok teljes 5 pontot adni, mert voltak azért kicsit uncsibb részek is az egészben, mert hát neki is voltak csendesebb korszakai az életében. Emellett volt sok olyan rész amit nem igazán értettem meg, mivel 1. britt angolt beszél, ami nekem annyira azért nem az erősségem és 2. mert rengeteg olyan utalás volt régi dolgokra, amiket igazából csak olyan ismerhet aki az ő korosztályába tartozik és/vagy Angliából/Amerikából származik.

Nem vagyok az a személy, aki szereti bárkinek is a példáját követni, mert a saját utamat akarom járni, de ha példaképet kellene választanom, akkor mindenképp ő lenne az! ♥

 Pontozás: 4,5/5

 Kinek ajánlom?: Aki szeretne többet megtudni az igazságról a Sex Pistols-al vagy Johnnyval kapcsolatban!