Sziasztok!

Már régóta szerettem volna megírni ezt a blogocskát, csak kellett egy kis idő, míg elrendeződtek a dolgok és hát úgy akartam, hogy az eredmény is legyen meg, ha már leírom. Gondolom ez így elég zavarosan hangzik, elnézést kérek, de majd mindjárt megértitek.

Elég érdekes címet adtam a bejegyzésemnek, de hát ténylegesen ez történt...Szóval gondolom emlékeztek még (ha nem vissza lehet olvasni), a nem olyan régen írt posztomra, amiben arról meséltem nektek, hogy sajnos drága, szeretett kis Johnny malackám eltávozott közülünk, illetve hogy ennek következtében vettünk egy új kis bébi malackát Sid mellé, ő ugye Andy. Mivel jól megvoltak Siddel, azt hittem, hogy minden okés, aha...

A helyzet az, hogy kb. két hétre rá, hogy a pici ide került hozzánk, hát én még mindig paráztam, hogy vajon tényleg fiúcska e? Mivel olyan picike volt mikor megvettük, utólag számítva kb csak 2 hetes, nagyon nehéz olyankor még látni és megállapítani a nemét. (Megjegyzem, ilyen fiatalon semmi keresnivalója nem volt az állatos üzletben! Valaki túlságosan hamar adta be!) Nos így, hogy eltelt még két hét és a pici nagyon boldog volt, totálisan megszerette itt nálunk (mint láthatjátok az alábbi képen is), hát mi is nagyon megszerettük.

Csak úgy történt, hogy elég furán kezdett viselkedni és a gyanakvás még jobban elkapott. Szóval másnap anyu segítségével lefotóztam a nemi szervénél és feltöltöttem több malackás facebookos csoportba is (amikhez emiatt csatlakoztam), hogy megtudjam a nemét. Hát...kiderült, hogy a kicsi lány és nem fiú...Ehm igen, szóval Andyből Mandy lett. Voltunk az állatorvosunknál is, mert a macskát kellett oltásra vinni és hát ő is megvizsgálta a kicsit, beigazolódott, hogy tényleg lány.

És itt jött az igazi kálvária, hogy most mi legyen? Mi lesz? Mandy lassan eléri az egy hónapot, amitől már ivarérett és terhesen maradhat. (Igen a tengerimalacoknál ilyen korai is lehet már a dolog). Nem maradhat Sid mellett, bár Sidet még egyszer sem láttam úgy közeledni hozzá, mintha udvarolni akarna vagy hasonlók, de ez bármikor megváltozhat. Sajnos el kell választani, próbáltam leválasztani a kisebbik ketrecet, hogy abba rakjam őt és a nagyban hagyom Sidyt. (Lehet már említettem, de egy kisebb és egy nagyobb ketrec van össze rakva, hogy nagyobb legyen a terület) Aha, a pici teljesen levadult, kezdett neki ugrani a rácsnak, muszáj volt vissza engednem Sid mellé....

Több ötlet is megfordult a fejünkben, hogy mit is tehetnénk. Az teljesen kizárt, hogy Sidet vagy Mandyt feladjuk/elajándékozzuk. Felvetettük az ötletet, hogy ugye van ivartalanító műtét. A dokinkal megtárgyaltuk a dolgot, de elmondta, hogy a lány malacokat eléggé macerás és nehéz ivartalanítani. Elmondta az egész dolgot és hát nem veszély mentes, pont ahogy a fiú malacoknál sem. Sid meg már túl idős az ilyesmihez amúgy is. Szóval ezeket a dolgokat is dobtuk. Mivel a szülés dolog kilőve a képből, hiszen a malacok nagyon szaporékonyak és hát nem akarunk ilyesmivel bíbelődni, főleg hogy pl. Mandy még túl kicsi is lenne ehhez...egyedüli dolog amit tehettünk, hogy szerzünk egy új, nagy ketrecet, hiszen egyik malacka sem maradhat egyedül, ergo szükségünk volt még 2 új malackára, egy lányra Mandy mellé és egy fiúra Sid mellé. A két ketrecet nem szedhettük szét, mert túl kicsi lenne akkor a hely és hát Sidtől sem akarom elvenni az eddig megszokott otthonának a felét.

Facebookon találtunk valakit helyileg aki árult egy szép nagy ketrecet (1 m hosszú, 50 cm széles) használtan és nagyon jó áron. Beszéltem vele, elmentünk kocsival és el meg is vettük. Miután ez megvolt már mentem is a kis hordozómmal egy személyhez, akit szintén helyi facebookos csoportban találtam, adoptálni egy új malit, mivel a pasinak áprilisban szült a malackája 4 szép csöppséget. Most épp egy hónaposak voltak és felajánlotta őket adopcióra. A picik közül kiválasztottam egyet, akit épp kihalásztam a ketrecből. A pasi azt mondta, hogy mind fiúk és én végülis elhittem neki, bár nekem teljesen mindegy volt, mert ugye mindkét nemből szükségünk volt 1-1 példányra.

Itthon egy éjszakát a kicsi ketrecben töltött, másnap csináltam meg a bemutatót, mivel vártam az ő nemével kapcsolatban is a visszajelzéseket a facebookos csoportokban. Hát kiderült, hogy ez is kislány :) Egyébként Muffin nevet kapta, mert olyan mint egy szépen megsült Muffin, mikor üldögél, az oldalán lévő sötét barna foltok meg olyanok mintha kicsit megégett volna XD Mivel pontosan tudtam Muffy születésnapját (Április 15), a méretét elnézve és összehasonlítva megállapítottam, hogy Mandy is kb. egy hónapos lehet mint ő, a képeken is látszik, hogy egyidősök.

A bemutatkozás nagyon jól ment, Sid is ott volt velük, a gyerekek rendesen viselkedtek, sőt együtt pattogtak, popcornoztak.

Kb. egy órácska után, hogy ilyen jól mentek a dolgok, Sidyt vissza raktam a saját lakásába, míg a két lánykát az új, nagy ketrecükbe és...azonnal verekedni kezdtek. -_- Kénytelen voltam szétválasztani őket...szóval most 3 malac volt 3 különböző ketrecben. Közben helyet kellett csinálnom a szobámban is az új nagy ketrecnek és hát kicsit kiakadtam, hogy most mi lesz?? Mi van ha a két lány nem érti majd meg egymást egyáltalán és nem lehet együtt tartani őket?? Kiborúltam. Annyi stresszen mentem már keresztül, azzal hogy nehogy kifussunk az időből, aztán intézni az új ketrecet, és ugye amúgy is óriási a hely hiány a szobámban, aztán most ez. Láttam Sidyn is, hogy nem boldog, mert megint egyedül van, ráadásúl ugye elvettük a kis ketrec területét is tőle...Teljesen kivoltam, mert az egész mindent Sid miatt csináltam, hogy neki legyen a legjobb a barátja elvesztése után, erre megint minden ellenem fordúlt, mint ahogy kb. mindig történik. (Azt mellékesen megemlíteném, hogy a sok futás és egyebek közepette szinte semmire sem volt időm amit szerettem volna csinálni, ez is rá tett nekem egy lapáttal)

Másnapra sikerült megnyugodnom. Megpróbáltam újra a lányok bemutatását, most már Sid társasága nélkül, mert lehet, hogy előszőr az ő jelenléte zavart be, hiszen ő a felnőtt, a domináns. Ezúttal a lányokat kb 3 órát hagytam kint. Ismét nem volt semmi gond, Mandy néha megkergette picik Muffyt, de ez normális viselkedés, dominancia dolog. Aztán újra beraktam őket a nagy ketrecbe, és láss csodát! Nem verekedtek! Igaz Mandy továbbra is megkergette néhányszor Muffyt, meg néha bele-bele csíptek egymásba, de semmi durva. Szerencsére, örömmel jelenthetem, hogy azóta is együtt vannak a ketrecben és semmi gond, csak normális malac viselkedés. Mandy egyelőre a főnök, ő az energikusabb, bátrabb és hát viselkedésben is kiköpött Johnny, annyira hasonlít rá, nem csak kinézetben, hanem sok másban is :) Bár igaz, hogy Sid volt a főnök mikor Johnny volt mellette, de na ki tudja, még megcserélődhet a helyzet idővel.

Tudtok még követni? XD Szóval a lányok ügye elintézve. De még mindig minusz egy hím malackával voltunk. Sid legalább visszakapta a teljes területét, de még mindig egyedül volt. Eldöntöttük, hogy üzletből nem jó ötlet venni malit, mert ott túl kicsik még és nem lehet tisztán látni a nemet, és hát mit csinálunk ha megint lányt fogunk ki? Eltelt kb. egy hét, mikor megcsörrent a telefonom és a pasi hívott, akitől adoptáltuk a Muffint. Tanácsot kért tőlem az anyuka malackának a tartásával kapcsolatban és summa-summárum kiderült, hogy még 2 kölyök malija megvan. Elmondtam neki, hogy Muffin ugyan kislány, de nem baj, mert elvannak Mandyvel. Ő megemlítette, hogy küld fotókat a megmaradt malik nemi szervéről (még ha ez így furán is hangzik XD), és hogy ha valamelyik fiú akkor azt is elhozhatom. Hát így alakult az, hogy Muffin ikertesója, aki most már 100% (igazoltan is, de már én is látom) fiú, ide került hozzánk. Az új fiúcska a Tony nevet kapta, Anthonyból becézve. Nagyon hasonlít a lány tesójára, csak ő egy kicsit világosabb vöröses-barna és van a fején, meg orrán egy-egy fehér folt, illetve benne kevesebb a sötét barna. Megcsináltam a bemutatót Siddel és semmi gond nem volt, Sid hamar elfogadta és míg a kicsi megpróbált főnökösködni Sid fölött, Sid 1-2x megmutatta neki ki a főnök és ezzel le volt rendezve a dolog XD Szóval azóta is ketten vannak most már ők is a régi, összerakott ketrecekben és minden rendben van.

Na hát kérem szépen így szól ez a történet, hogy hogyan lett a tervezett 2 malackából 4. Egész kórus fogad mikor bejövök a szobába. A picik még félénkek, sok mindentől megijednek és nehezebb elkapni őket, megdédelgetni, de már kezdenek hozzá szokni a dolgokhoz, hangokhoz, hozzám. A lányok ketrecét szépen feltuningoltam, vettem bele új házikót, hídat, tányért, itatót. Kaptak párnákat és takarókat is. A fiúknak meg már volt, de azokat is folyamatosan mosom és cserélgetem, szóval nem kell attól tartani, hogy elhanyagolom őket :) Eddig sem volt kifejezetten könnyű rendezni a két malit, most már nehezebb lesz, mert 4 van, több idő és pénz is kell hozzá, de ez van. Én csak a legjobbat akartam Sidnek és hát végülis 3 csöppség kapott még egy esélyt normális életre.

Nagyon ennivalók, olyan fura látni, hogy mennyire energikusak és gyorsak a kicsik. Ilyenkor ébredek rá, hogy Sid csakugyan megöregedett már, avagy idős már. Végülis nem bánom, hogy így sültek el a dolgok, mert mindig is szerettem volna sok malackát, hát most így sikerült :D Szeretem őket, mert olyan drágák és viccesek tudnak lenni. Remélem sokáig lesznek velünk, na meg főként Sid.

Életemben sok malackám volt már, de ez az első alkalom, hogy egy ikerpár nálam van és hogy tudom pontosan a születési dátumukat is ♥ Szeretnék nemsokára készíteni a csapatról egy szép családi fotót, kívánjatok sok sikert hozzá, hogy mindenki üljön egy helyben szépen és ne ficeregjenek XD

Bj-Lydia