Sziasztok!

Gondoltam blogolok nektek kicsit ma a magánéletemből is, mert abból ritkán szoktam, bár nincs valami érdekes, eseménydús életem, de nekem ez így tökéletes. XD

Tudjátok, utálok kirándulni. Nálam a több napos kirándulások szinte szóba sem jöhetnek. Ennek az egyik oka az, hogy borzasztó idegbajos leszek tőlük, feszengek stb. Ergo nekem ez egy kín, ha ki kell mozdulnom, el kell hagynom a megszokott helyemet. A másik oka természetesen az, hogy fölösleges idő és pénz pazarlásnak tartom, és nem szívesen hagyom egyedül az állatkákat (macska és tengerimalik) itthon. A több naposok már azért sem jönnek szóba, mert senkire sem bíznám rá az ők gondozásukat, főleg a malackákét, mert kényes állatkák és ők az én kis mindeneim ♥

Viszont a családom néha rákényszerít egy-egy kiruccanásra, ami egy napos, ergo nem kell ott aludni meg ilyenek, amikbe immel-ámmal, de bele megyek, már csak azért is, hogy őket boldogítsam és mindig reménykedek, hogy esetleg nekem is származik majd vlm jó belőle, az "élményeken" kívűl. XD

Így volt ez most is hétfőn, amikor is egy közeli (1 és fél óra busszal) várost, Torda, látogattunk meg. Pontosabban az ott található sóbányát, mert még egyikünk sem járt ott soha. Tordán, pontosabban a Tordai hasadéknál jártam ezelőtt kb. 20 évvel, még az iskolámmal, de már nem sokra emlékszem. Oda majd szívesen elmennék még és hát még van a közelben 1-2 hely, mint a híres Hoia Baciu kísértet erdő (keressetek rá).

Reggel már korán indultunk, hogy az úton legalább ne süljünk meg, és hát a bánya is 9kor nyit, szóval gondoltuk előzzük meg a tömeget is, ami többé kevésbé sikerült is. Mi fél 10kor már lementünk a bányába és szerencsére nem is voltak sokan, csak később lettek egyre többen, mindenféle nemzetiségű emberkéből.

Mit mondhatnék? Érdekes és szép hely, mindent szépen kiépítettek és megcsináltak, hogy az emberek látogathassák. Klasszak a falak (mert ugye minden sóból van) és az óriási "szakadékok" avagy lyukak ahogy kialakították az egészet. A bánya több szintes, 13 emeletet kellett mászni le és fel. A legfelső emeleten vannak külön termek olyanoknak akik kezelésre járnak oda, a sós levegő miatt. Vannak kiállítva régi bányászathoz használt holmik is.

A következő szint, 13 emelettel lejebb már egy jóval tágasabb hely. Itt vannak ülőhelyek, játékok, játszótér, moziféleség is, szuvenír bolt stb. Felültem életem első óriáskerekére is, ami még ha nem is olyan óriási, akkor is nagy volt és klassz élmény!

Az utolsó szint ismét nem tudom hány emelettel lentebb van ahova szerintem a legnehezebb lejutni, mert nincs külön le és fel járó, mint a másik helyeken, és a lépcsők meg lépcsőfordulók nagyon keskenyek. Az ember folyamatosan a falnak kell tapadjon, hogy elférjenek a le és fel járkáló emberkék mellette. Igen van lift is, de csak 4 személy mehet vele egyszerre és kinek van türelme kivárni azt az óriási kígyózó sort? Szóval a legalsó szinten víz van, valószínű, hogy a kicsapódó só alkotta sok-sok év alatt, itt csónakázni is lehet.

Aki kiváncsi még több képre az mindenképp látogassa meg a facebookom vagy csak keressen rá a neten a helyre :) Ha arra jártok mindenképp látogassátok meg a helyet, mert megéri. Csak vigyetek magatokkal valami fölsőt, mert lent a bányában 10-12 C fok van. És talán én is itt baltáztam el kicsit, mert oké hogy bent tök jó volt, de a sok mászás miatt leizzadtam és azt sem segített, hogy mikor kijöttünk, kint már 30 fok tombolt, emellett  nagyon éhes és szomjas voltam, és hát hideg üdítő...Szóval most ott tartok, hogy folyik az orrom és fáj a torkom. Pont a közelgő születésnapomra, yéy! -_-

Bj-Lydia